8 hónap Délkelet-Ázsiában autóstoppal 3.

Elhagytuk a szigetet és megindultunk a kalandok felé, Bangkok mellett található egy Ancient City nevű, hely amit a világ legnagyobb szabadtéri múzeumaként tartanak számon, cirka 80 hektár és 109 thaiföldi műemlék másolatát tartalmazza.
 Útvonal: Ko Samet -  Bangkok - Siem Riep - Koh Ker - Siem Riep

Fél napot bolyongtunk itt és, több mint egy tekercs filmet ellőttem. Van még itt kézműves falu, úszópiac és találkoztunk egy kígyóval is. Nem kicsit ijedtünk meg, szerencsére tovább tekergett. A park szépségét növeli a műemlékeket körülölelő parkok és tavak együttese.

Este a helyieket faggattuk merre is van a tenger, jó félórát vett igénybe, mire egy tábla segített, mert a népek nem nagyon értettek mit akarunk. Mint kiderült a távolság cirka 700 m, amit egy étterem táblája jelzett. Megérkeztünk a tengerpartra, na igen, de hely nem az amit a TV- ben látsz, mindenfelé mocsár és semmi szépség. Épp nézegettük hol verjünk sátrat, amikor megszólított minket az étterem tulaja, aki egy brit pofa és mivel pangott az ürességtől, ezért felajánlotta éjszakázó helyként. Ki is néztünk egy szimpatikus boxot, amit pár percen belül belaktunk. A főnök szerencsére értesített minket a szúnyogról, ezért este 10 felé felcsaptuk a sátor belső részét az étterem belsejében. Közben a pincérek (természetesen melegek) minden mozdulatunkat felügyelték és próbáltak segédkezni, az egyik még be is kéredzkedett volna a kéglibe, de enyhén szólva elküldtem. Nem egyszerű képeket alkottunk az étterem közepén álló sátorról. Maga a hely, az a tipikus döglős jellegű, ahol szivacs párnán fekve várják az emberek a vacsit. Na természetesen ezek is bent landoltak a sátorban.

 

Bangkokban elbúcsúztunk a csapat másik 3 tagjától, akik már otthonról olvassák ezeket a sorokat. 600 forintnyi összegért vettünk egy légkondis buszra szóló jegyet (szó szerint), amin egész napos utat megtéve értünk Kambodzsába,Siem Riepbe.

A buszon elvileg négyen lettünk volna, de a sofőr indulás előtt (hajnali fél hatkor) összevadászott még néhány embert és indultunk Angkor felé, reggel 7:00-kor. 9 felé vmi durranásra ébredtem, előre nézek és a szélvédő tiszta pókháló, mint kiderült egy kő vagy bármi más okozta a vesztét.

A sofőr nem parázott, begurult a közeli benzinkúthoz, kitépte üvegestől és szerzett valakitől egy kölcsön napszemüveget. Boldogan tért vissza és 5 perc múlva ismét úton voltunk, a határ előtt egy étteremnél leparkoltunk. Ez a gyűjtőhely 1,5 óra

várakozás és rakás új ember érkezik, megjött mindenki mehetünk is, beterelnek egy szakadt teherautóba. Na igen, de a két japánnal valami nem stimmel, újabb 20 perc várakozás, telefonálgatás és végre indulunk. A határon áttereltek minket és mindenki kapott egy sárga szalagot, a túloldalon majd erről ismernek fel minket. Mi szerencsére egy mikrobuszt fogtunk ki, amiben két 50 év körüli ausztrál aszalódott már közel 2 órája, aztán jött a holland srác, aki már közel két éve nyomja Ázsiát és a problémás japán pár. Így heten 3 kontinenst képviseltünk és igen jó hangulatban telt az idő. A kicsivel több, mint 100 km-es távot cirka 5 óra alatt tettük meg, itt már látszik a szegénység, az út nagy részén nem ismerték az aszfaltot

és igen rázta a járművet. Ahol megálltunk mindenhol kölykök tömkelege fogadott és árulták a portékájukat. Útközben a semmi közepén megálltunk, hogy miért is?

Felforrt a hűtővíz, nem baj a sofőr megcélozta az első útszéli pocsolyát és ebből merített. A kezemet nem tettem volna bele, de bevált.

Megérkeztünk Siem Riepbe, a járgány leparkolt a közeli olcsó szállásnál. Összebeszéltünk a holland sráccal és hárman vettünk ki egy kétágyas szobát. Így éjszakánként egy dollárból megúsztuk. Ma lesz a negyedik és utolsó siem riepi éjszakánk. Először néhány buddhista

templomot és egy lepke farmot kerestünk fel. A farmra épp akkor hoztak a helyi kis koszos gyerekek lepke utánpótlást a szintén brit fazon, egyenként leszámolta és kifizette a lepkéket.

Délután, ahogy bicajoztunk (ingyen jár a szobához), zenét hallottuk és bementünk egy

kertbe. Épp egy esküvő előkészületei zajlottak, amire minket is behívtak . A házban sminkelték a menyasszonyt és közben a zenészek muzsikáltak. Majd levonult a díszes kíséretével színpompás ruhában és őt követte a vőlegény és a barátai. 

A szertartást a videós irányította, nagyon vicces volt, majd mindenki szimbolikusan megfésülte a menyasszonyt és a vőlegényt. Na igen ám, de Kambodzsában sok a háborús rokkant, itt is volt egy félszemű és szerencsétlen belevágott a menyasszony fejdíszébe, ami a videós nagy örömére a földre zuhant. Felvették aztán folytatták tovább az ünnepséget. Ebéd és mindenki elkezdett szállingózni hazafelé.

Ja, hogy miért jöttünk Siem Riepbe?

Tegnap és ma bicajjal körbejártuk Angkor romvárosát.

Rendben van a hely, bár nekem egy picit talán közelebb áll a szívemhez a Machu Picchu.

Végezetül egy kalandos élmény.

Koh Ker templomot nem akartuk kihagyni, tudtuk hogy világvége, dzsungel meg miegyebek, de mégis rávettük magunkat (napjainkban már könnyen megközelíthető).  Stoppolás a főúton, majd életem leglassabb stoppja, az ökrös szekér jött, két órát zötyögtünk és 10 km-t ha megtettünk. Viszont a bácsika nagyon élvezte minden háznál kiabált, erre a helyiek kicsődültek és bámultak majd integettek. Utána jött a furgon, amin vagy húszan préselődtek nekünk már ülőhely nem jutott, de az egyik hölgy felénk dobta a sálja egyik végét és ebbe tudtunk kapaszkodni miközben hasítottunk a terepen. Estére elértük a Beng Melea romjait, tiszta Indiana Jones feeling, dzsungel mindenfelé, a templom az őserdő fogságában és a pallón kívül semmi nem emlékeztet arra, hogy járt már itt valaki. Megcsodáltuk majd a szomszédos kolostorba kértünk engedélyt az alvásra. Rábólintottak, a szúnyogok miatt felvertük a sátor belső részét és átsétáltunk a közeli kocsmába. Épp karaoke buli volt. Érkeztünkre megállt a levegő, fél perc múlva már nyomták belénk a pálinkát és a vacsit, majd a kezünkbe adták a mikrofont. Még ha szerettünk volna se tudtunk volna énekelne mivel a khmer ákombákomot sajnos nem tudtuk olvasni. Sajnos hamarosan vége szakadt a bulinak, megjöttek a rendőrök és minket visszavittek Siem Riepbe, mondván veszélyes itt éjszakázni és turista különben is csak ott alhat ahol van kijelölt szálláshely. Na bumm, odaveszett az egész napos stoppolás. Alvás a rendőrségen persze ott is sátrat vertünk, a tiszt váltig bizonygatta, hogy reggel majd segít buszt találni. Reggelre megjött a váltás és senki nem akart segíteni, stop, busz és végül már közeledtünk. A legutolsó jármű volt a legtutibb, valami behemót traktor aminek a motorja szabadon van és mi utasok a platón ácsorgunk, néha fejlehúzás, ha jön a fa. Egyszer csak elfogyott az út, mindenki leszállt mi meg csak néztünk, mint borjú az új kapura. Itt vagyunk az erdő közepén, körülöttünk pár ház, de sehol se látni angkori romokat. Nem véletlen mint kiderült, innen még több mint 30 km a következő falu és onnan már csak 10 kilcsi Koh Ker.

Ha van pénzed, akkor mehetsz motoros taxival 1km/1USD vagy gyalogolsz. Maradt a „B” verzió. Késő délutánra járt, de azért nekivágtunk, kissé fostunk, mégiscsak Kambodzsa és rengeteg robbanásveszély tábla mosolygott ránk útközben. Pisilni is inkább az ösvényről, éjjel sátrazás, majd a frissítő reggeli séta, a cikász pálmák között. Végül csak meglett a hely, viszont a faluban sem volt tömegközlekedés az MAG (bombakutatók) járműve pont előttünk ment el. 2 nap kényszerpihenő után kénytelenek voltunk motoros taxit fogni, egy komolyabb településhez (itt már olcsóbb), viszont azt láttuk, hogy innen esélytelen megközelíteni a Prasat Preah Vihear nevű templomot.

Sebaj majd Thaiföldről.