Valahol réges-régen, a nem is olyan távoli Thaiföldön, élt az a bölcs, öreg szerzetes, aki úgy döntött, hogy a vadorzóktól elkobzott és a vadonban megárvult tigrisek számára létrehozza az álomotthont. Eddig szépen hangzik a történet csak valahogy nem ez lett a valóság.
A Matebián-hegy (2316 méter) az ország egyik legnépszerűbb túrahelye, ahonnan tiszta időben ellátni Ausztráliáig. Bennem is felmerült, hogy elstoppolok a közelébe és megmászom, de mivel rengeteg esett, ezért ki kellett hagynom. Viszont találtam pár szép kilátót, amiért így is megérte.
Luit ismét magára hagytam és megindultam Baucau felé. A stoppolással buszokat megszégyenítő sebességgel lehet A-ból B-be jutni. Az út számtalan csodaszép és néptelen part mellett halad, amiket menet közben a térképen bejelöltem és úgy terveztem visszafelé megnézem.
Életem egyik legjobb döntése volt, hogy nem aludtam a családnál. Fél óra gyaloglás után találtam egy hostelt, aminek a fürdője szintén hemzsegett csótányoktól, de a szobában rajtam kívül senki nem volt és baromi jót aludtam. A hely nagyon putri, de itteni viszonylatban királyi lakosztály.
Timor nyugati részén már jártam, de keleten ahol Lui cimborám tengeti mindennapjait még nem. Eljött az idő, hogy meglátogassam. Sátor, kaja és indonéz nyelvtudás nélkül el se indulj!