Érkezésünk Nepálba

Az indiai-nepáli határra épp nyitáskor érkeztünk. Az álmos vámtisztek akkor kapcsolták be a számítógépeket, a tévét és rendelték meg a reggeli teájukat. Mi csak ültünk és vártunk a szakadt irodában. Fél óra is eltelt mire bekönyveltek és bütötték azt a szerencsétlen pecsétet. 

Agra, ahol egy perc nyugtod sincsen

Sok helyen találkoztunk már kullancs módjára tapadó hellókákkal, de az agraiak mindenkin túltesznek és teljesen megölik az ott léted minden percét. Már a vonatállomáson elkezdték a hazugságaikat meg a fix áraikról rizsázni, de megmondtuk a tuk tukosnak, hogy kap 100 rúpiát (450Ft), ha kell akkor induljunk, ha nem akkor lesz tíz másik helyette. 

Rajastani kalandok

A Khajuraho-Jaipur távot az Express vonat 13 helyett 17 óra alatt tette meg, így hát hajnali háromkor kezdtünk szállást keresni. Pechünkre a kinézett szállásokon már nem volt hely. Gyalogosan róttuk a kihalt utcákat és végül az egyik kereszteződésnél találtunk egy jófej tuk tukost. Ő azt mondta, hogy az egyik barátja panziójában biztos lesz hely.

Varanesi vs. Khajuraho

Kolkatában, több ember nyüzsgött a vonatállomáson, mint Szigeten a Robbie Williams koncerten, de azért sikerült átverekedni magunkat és megtalálni a vonatot. 

Az indiai vasúttársaság a világ legnagyobb cége, több mint 2 millió embernek ad munkát napi rendszerességgél és nem a pontosságáról híres. A szerelvények hosszabbak mint a Blaha-Oktogon táv és nem könnyű mutatvány a 3. osztályra felfurakodó emberek között elsasszézva megtalálni a mi kocsinkat. 

India "tárt karokkal vár"

Egy késő novemberi estén, amikor az otthoni gép előtt ücsörögve kitöltöttem az indiai elektronikus vízumkérőlapot még nem tudtam, hogy hibáztam. Már csak azért sem, mert másnap megjött a visszaigazolás, hogy minden rendben.
Kimentem a reptérre és a check innél egyből fenn akadtam.