El Fayum Oázis, Egyiptom

Kairó – Sakkara – El Fayum Oázis

Hajnalban értem a reptérre. Inkább itt csövezem, mint hogy kimenjek a városba. Találkoztam egy takarítóval, aki mutatott nekem, néhány utazási iroda mögött egy nyugis alvóhelyet. Reggel bementem Kairóba, először a helyi Margitszigetet kerestem fel. A helyiek nagyon profik az alvásban. A rendőrök ülve alszanak, de van, aki a szekerében, mások fa alatt.

Ja a gépen a kaja eléggé diabetikus, a tv pedig olyan állapotú, hogy semelyik bizományi se venné be. Na jó, hát 40 000 Ft-ért nem is vártam csodákat.

Kairóban az emberek szimbiózisban élnek a szeméttel, ha már nem fér el az utcán, akkor kidobják a háztetőre vagy a szomszéd kertjébe. Az emberek itt is a fejükön szállítják a portékát, van aki néhány tonna kenyeret, más ketreceket vagy jégkrémet szállít.

Körbejártam az Egyiptomi Múzeumot, ahol belestem egy zárt ajtón, ahol épp múmiákat restauráltak. A múzeum nem egy kis darab, jó néhány órát elbolyongtam benne, ezen kívül belestem néhány mecsetbe is. A helyiek nagyon segítőkészek, de utána mindegyik tartja a markát. Tőlem tarthatják is.

Alvásra a Wadi Digla nevű helyet szemeltem ki, ezért kimetróztam Kairó egyik külvárosába.

Innen fogtam egy taxit, aki nem tudta merre van. Ez abból derült ki, hogy néhány kollegát kérdezett meg, persze ők sem tudták. Egy városban akart kitenni, de beszóltam neki, erre ő tovább kérdezősködött és látszólag meglett a válasz. Sokáig mentünk a főúton, legalább 20 km/t, gyanakodtam is, hogy ez belefér-e a kialkudott 200 forintba.

Egy helyen megláttam a táblát, az ürge kirakott a betonút szélén és tízszeres árat akart kérni. Megmondtam neki, ennyit kap vagy semmit.

Nagy patáliát csapott, odasereglett a környékről jó pár ember. Egy ürge, aki beszélt arabul és angolul is kért meséljem el mi történt. Előadtam a farbát, mire majdnem a taxisnak estek, hogy miért nem ismeri jobban a várost. Végül kapott 300 forintnyi fontot és bosszúsan távozott. A wadiban nem találtam megkövült fákat, de jót aludtam, a sivatagban.

Másnap kipróbáltam a sishát (vízipipa), epres dohánnyal, nagyon finom és abszolút nem erős. Itt is át akartak verni, mert a pincér csak arabul beszél, és aki tolmácsolt öt pénzt mondott nekem. A pincér meg persze hatból akart visszaadni.

Megnéztem a kairói várat és sok más érdekes helyet (bazár, mecsetek, stb.)

Este elbuszoztam a piramisokhoz, de mivel a jegyiroda zárva, ezért a piramisok közeli övezetbe se engedtek be.

Az eredmény: bementem a tiltott részre, itt szóba elegyedtem egy sráccal, aki felajánlotta alvásra a házuk tetejét, persze jó drágán. Ezt inkább kihagytam. A hazai whiskymet is

megvette volna, az itthoni ár duplájáért, de annyiért nem adtam oda. Ezt persze később meg is bántam.

Bemutatott egy haverjának.

- Ő majd mutat neked alvóhelyet.

Gyalogoltunk is a kairói éjszakában és a Kheopsz piramissal pont szembe találtuk magunkat. Megkínált cigivel és közben figyeltük a hang és fényjátékot, majd hozott enni szőlőlevélbe csomagolt rizses ételt. Evett belőle, hogy lássam nem mérgezett. Majd megjött a bátyja és meghívtak magukhoz egy teára. Utána megmosakodtam, majd mutattak egy jó alvóhelyet, a kerítés melletti őrbástyán, szemben a piramisokkal. Éjjel arra ébredtem, hogy valaki mászik fel hozzám, a bicskát beüzemeltem és vártam a végzetem. Két srác játszott és ők jöttek fel.

Elnézést kértek, amiért megzavarták az álmom, pár percet még beszélgettünk, majd lemásztak. Közben jött Mohamed (náluk teáztam) a haverjaival és néhány doronggal a kezükben. Látták, hogy valaki van fent, azt hitték veszélyben vagyok. Jó érzés tudni, hogy

figyelnek rám. Reggel elbúcsúztam tőlük és irány a piramisok. A bejáratnál várni kellett, addig írtam a naplómat és sikeresen elhagytam az útikönyvem. Szerencsére vannak térképeim és a turista irodából is szereztem prospektusokat.

Körbejártam a piramisokat és bementem a Kheopszba, ami felesleges pénzkidobásnak bizonyult. A piramis belsejében egy szűk folyosón vitt az út felfelé az üres szarkofágig, ami mögött egy légkondi szolgáltatta a klímát. Na szép. Inkább mentem is a szfinxhez, aminek

Obelix, alaposan letörte az orrát, mert semmi nem maradt belőle.

Ezek után a 20 km-re levő Szakkarába, az ottani lépcsős piramisokhoz igyekeztem. Traktorháton jutott az épületekhez a turisták nagy meglepődésére. Ide ingyen be lehetett menni, eltekintve attól a néhánytól, ahová a helyiek akartak pénzt kérni.

Ezek belülről sokkal látványosabbak, mint a Gizai társaik.

Visszafelé néhány helyi srác hívott focizni, be is álltam közéjük. Bár szerintem csak hátrányukra váltam. Innen a Dahsuri fekete piramist céloztam meg, amit csak messziről

láttam mert a megközelítésé, sehol sem jelezték. Alvás ismét a sivatagban.

Ma reggel egy rendőrségi pontnál vártam a buszra. A közeg szólt is, amikor megjött a buszom. Következő állomásom az El Fayum oázis, ami kb. 100 km hosszan

terül el a sivatagban. A buszon összehaverkodtam egy egyetemista sráccal, aki elkísért

a Quaron tóhoz és ráadásul ő fizette a buszjegyet is (2 busz jegy 30 forint).

A tónál meghívtam egy kólára, egy darabig nézelődtünk, majd vissza a városba. A visszafelé jegyet én álltam, majd beültünk egy halas tésztás kajára, utána pedig fagyi.

Innen egy vízkerékhez utaztunk, aztán elkísért ide az internetező helyre.

Állítólag 120 forintnyi összegért meg lehet itt szállni, ha igen akkor azt kipengetem és megyek tovább délfelé.

Most csak azért írtam ilyen keveset, mert arab a klaviatúra és a helyi betűket még nem annyira ismerem.

Mellesleg itt tombol a nyár és most is bermudában ücsörgöm.

Kint legalább 25-30 fok lehet.

Na Pá

Írjatok