Asszuán

Gebel Et Teir – Tehna – Luxor - Asszuán

Na szervusztok!

Ismét tollat, ill. billentyűt ragadtam. Akadtak események bőven.

Péntek reggel ülök a buszon, ami egyszer csak visszafordul.

- Mi történt? - kérdem a szomszédomtól.

A válasz:

- Leesett a zsákod a tetőről.

Ja bocs.

Mentünk vagy egy kilométert, amikor visszaálltunk az eredeti irányba és megálltunk.

Beáll elénk egy teherautó és átnyújtja a zsákot.

Majd jön a jól megszokott szöveg: Welcome To Egypt!

Én meg csak ennyit mondtam: Huh, Bazd Meg.

Délután meglátogattam egy Gebel Et Teir nevű helyet, ami a Nílus túlsó oldalán, egy kis falucska, ahol a negyedik századból maradt kopt templomok találhatóak. Ahogy jártam a

szűk sikátorokat egy helyen kint ücsörgött a fél falu. Odahívtak magukhoz és megkínáltak ebéddel. Ami borsos, paradicsomos szósz meg ostya és némi sajt. Utána teáztunk egyet. Majd odajött hozzám egy kissrác, hogy kövessem. Elvitt egy boltos barátjához, itt először Fantával

kínáltak, majd a velem egyidős boltos betessékelt a lakásukba, ami egy üres szoba 2-3 matraccal. Itt is ittam egy teát, aztán lekísértek, a falu alatt húzódó úthoz.

Átmentem Tehnába, ahol sziklába faragott sírokat lehet találni. Ahogy érkeztem a faluba vagy ötven gyerek lógott rajtam. Szemben felfedeztem néhány romot és arra vettem az irányt. Kiáltozást hallottam, de nem álltam meg, ennek hatására egy egyenruhás fegyveres rendőr rohant felém. Beinvitált az irodába, ami egy üres szoba két gyékénnyel.

A benzinfőzőjével készített egy teát majd miután végzett egy jól irányzott köpéssel eloltotta a főzőt. Pár percig váratott majd körbevitt a sziklasírok között a vállán puskát lógatva.

Másnap reggel leszállván a buszról egy pofa intett. Kövessem. Ismét egy rendőrség, újabb tea, várakozás, majd átkísért egy másik kapitányságra. Itt már volt angolul beszélő ember, aki kiadta az ukázt. Beültünk egy páncélautóba (szó szerint) 5 fegyveres kísérővel, ők cukornáddal kínáltak, amit útközben elrágcsáltunk. Elvittek az általam megnézni kívánt romokhoz, majd megkérdezték merre tovább. URH-n leadták a drótot, átültem egy újabb

páncélautóba. Itt cigivel kínáltak a srácok, majd jött egy rendőrautó, ami szirénázva előzött meg mindenkit és lépésről - lépésre így adogattak. Másnap reggel szintén fegyveres őrök vittek mindenhová, ami nem baj, mert némi fejtőrést és pénzt is spóroltak.

Megnéztem egy monostort, itt a teán kívül egy ebéddel is megvendégeltek. A templomuk kulcsa nem egyszerű szerkezet egy fadarab rajta három szöggel, ha ezeket kellő irányba

forgatod, akkor nyílik az ajtó. A rendőröket nem bírtam lerázni, egész nap követtek, amikor

mikrobusszal utaztam száz kilométert, akkor is láncban követtek. Este is rajtom lógott 2-3. Így hát kénytelen voltam fizetni az alvásért. Két szállóba, két rendőr kísért, ezeket drágálltam, a harmadikba egy újabb rendőr. Ez egy diákszálló, itt nem szállhatok meg youth hostel igazolvány nélkül. Néhány órát dumáltam a társalgóban a srácokkal, aztán meguntam és egy

megfelelő pillanatban megléptem, de a rendőr csak követett. Taxit hívtak és visszatessékeltek. Végülis 400 forintnak megfelelő összegért alhattam. A szobát éjjel alvó rendőr őrizte, aki reggel a WC -ig kísért. Megjelent egy angolul beszélő rendőr:

- Mi ez a nagy biztonsági intézkedés? – kérdeztem.

- Nagyon fontos személy vagy. – felelte.

Ezt tudtam eddig is, de hogy ide is eljusson a híre.

Miután felszálltam a vonatra már békén hagytak. Bejártam Luxort megnéztem a világ egyik csodáját a karnaki templomot, aztán átjöttem Asszuánba. Itt szinten dög meleg van, minimum 35 fok.

Átugrottam a várossal szemközti szigetre, ahol mintha megállt volna az idő. Szerintem a sziget száz éve is ilyen lehetett, eltekintve a néhány turistát és az őket kiszolgáló üdítős hűtőket. Persze romok itt is vannak, mint Egyiptomban mindenfelé és egy múzeum is.

Mindjárt indulok Abu Szimbelbe, ami a legdélebbi állomásom, aztán irány a Vörös-tenger és ott pancsizok egyet.

Nagyon érdekes, hogy egy országon belül is mennyire különbözőek az emberek, ahol turisták vannak, ott mindenhol átakarnak verni, a falusi emberek pedig ennek pont az ellenkezői. Jártam úgy, hogy az ételért pénzt se akartak elfogadni. Máskor pedig az út szélén tűzet rakó koldus kínált meg teával. A gyaloglás fogalmát itt sem ismerik, ha egyik faluból megyek egy másikba, lépten-nyomon megállnak és hülyének néznek, sokszor ingyen is elvisznek a mikrobuszok. Ja a múltkor nem jött össze az oázisban az olcsó szállás, ezért vonatra szálltam, a harmad osztályra. Faablakok, tehervagon ajtók, rengeteg szemét és piszok, viszont egy másfél órás útért csak harminc forintot fizettem, ami két falafel ára.

Tudnék még írni, de időm lejár.

Sziasztok.