Teknősbéka szigeteki élmények

Bangkok – Koh Tao – Koh Phangan - Bangkok

A dzsungeles és motoros túrák után ismét visszatértem Bangkokba és kimentem Réka elé a reptérre. Eltöltöttünk együtt néhány csodálatos napot, Thaiföld legszebb szigetein. Elsőként Ko Taora vettük az irányt, ez a teknősbéka sziget, ami a nevét elvileg az alakjáról kapta. A három évvel ezelőtti állapotokhoz képest szerencsére nem nagyon változtak a dolgok és megőrizte a sziget a nyugis hangulatát. A Seychelles szigetekről gondolom már mindenki látott képeket, Ko Tao nagyon hasonló, de talán sokkal szebb és olcsóbb.

A víz színe ugyanolyan türkiz, a part tele van óriási amorf formájú sziklákkal, amik csak a csodának köszönhetően nem zuhannak le a habokba. A sziget nagy részén aszfalt sincs, viszont rengeteg a meredek hegyoldal és az apró hangulatos kis tenger öböl. Éjszakai busszal és katamarán hajóval érkeztünk meg, kissé zombi állapotban. A kikötőben egyből terep gumival felszerelt robogót béreltünk és már csapattunk is az előre kiszemelt panzió felé.

A második képen a szomszéd bungaló és a 4.-en az ő teraszukról a kilátás. Mi ugyanezt láttuk, csak a fa nem lógott be. Rengeteg fürdés, sznorkelezés, tengeri herkentyű evés, motorozás a dzsungelben és hajókirándulás. Majd miután részletesen feltérképeztük a sziget minden eldugott zugát, átkompoltunk Ko Phangan szigetére. A komp kicsit sem volt túlterhelve, amikor én azt gondoltam, hogy megtelt még felpakoltak vagy 200 embert. Még el se süllyedtünk, de késtünk néhány percet és kicsit megáztunk. A parton ismét motorbérléssel kezdtük és elindultunk szálláshelyet vadászni, ami nem túl egyszerű két nappal a Fool Moon parti előtt. A főcsapásokon hamar abba is hagytuk, miután minden teli volt, átmotoroztunk Chaloklumba. Itt már csak drága szobák voltak és a háziak sem voltak szívélyesek az általam ismert Malibu nevű bungaló telepen. Ezért átnéztünk a szomszédos Korall-öbölbe. Itt még én sem jártam korábban. Réka amikor jött Bangkokba a Quimby frontemberének (Tibinek) a barátnője ült mellette a gépen és mint kiderült a zenekar is Ko Phanganon mulatta a jól megérdemelt januári szabiját. Szóval visszatérve ránk beléptünk a kertbe és haladtunk a recepció felé. Ki jön szembe? Tibi. Réka egyből rá is köszönt, először meglepődött és nem érzékelte, hogy magyarul szólunk, de aztán jót dumáltunk és segített nekünk szobát szerezni. Épp felszabadult a mellettük lévő tengerparti bungi és szomszédok lettünk. Anna aznap éppen gyengélkedett, de szerencsére másnap rendbe jött. Tibi bemutatta nekünk Dukdiket, a házi malacot, aki egy egyéniség. Néha az aranyhalas tóban fürdik, máskor kutya pajtásával lemegy a beachre és beúsznak a korallok közé, utána pedig a napozókat rémisztgetik. De én láttam a vendégek részére elhelyezett kanapén is szundikálni éjjel. Szóval egy életművész malac, akinek az oldalán felirat: Én nem vagyok enni való, egyél inkább csirkét. Elmentünk vacsizni egy korábban már említett thai barbacue étterembe, ahol dugig ettük magunkat és hazafelé jövet kaptunk is egy defektet 70-es tempónál. Lehet, hogy a moci már nem bírta el a súlyomat. Szerencsére pár 100 méter és ott a fényárban úszó gumisműhely. Csak gumis nincs. A szomszéd közértes bácsi is eljött velünk és körbejárta a portát, a telefonos segítség sem sikerült. Végül otthagytuk a mocit és haza stoppoltunk. Az első autó hazáig vitt. Másnap délelőtt Tibi elvitt a gumishoz. A motor ugyan úgy állt, de a gazda már legalább otthon volt. 10 perc alatt el is készült a melóval. Vissza a szállásra. Mi különböző strandokat kerestünk fel, Tibiék meg egy tetkó készítő szalont. Tettek is rá egy klassz bambusz tetkót és a végén megkapta ajándékba a célszerszámot, amivel rá varrták a képet. Ami legyen titok. Másnap is visszament és akkor egy thai nyelvű feliratot tetetett a kép fölé. Mi leadtuk a mocinkat, mert kiderült, hogy aznap, amikor mi elhagyjuk, a szigetet 7-kor indul a kompunk és akkor meg zárva a motorbérlős. Ismét stoppal vissza a szállásra. Chaloklumig el is jutottunk, onnan már a tengerparton, szikláról sziklára ugráltunk és próbáltunk haza érni sötétedésre. Hellyel, közzel össze is jött. Este közös vacsi, mi halaztunk, ők picit lightosabb vacsit nyomtak, Annára való tekintettel. Vacsi után ismét Tibi szállított haza minket. Eljött a Fool Moon parti, én már voltam, de Réka még nem, ezért megbeszéltük, hogy mocival átnézünk. Reggel Tibi gitározására ébredtünk és eljátszotta nekünk két új számát, amit itt szerzett. Délelőtt elhenyéltünk a parton, délután át mociztunk a 20 km-re lévő Hat Rinbe. Még nyugi volt, jókat strandolgattunk és fotóztunk. Sötétedés után lementünk a Partira, ahol éppen akkor kezdett esni az eső és fél 10-ig semmi nem látszott a teliholdból. De persze a parti állatok már előkerültek és indult a tivornya. Néhányan indiánnak képzelték magukat, mások pedig kevlár bőrűnek és a tűz felett ugrálva mulattak. Tibiékkel megbeszéltünk egy este 10-es találkát az egyik kocsmában. Ugyanis valami baráti pár van itt, és ők ott taliznak velük. Ismét kiderült, hogy kicsi a világ. A baráti pár hölgy tagja ült mellettem, mint kiderült az Eupolisz is volt valaha hirdetőjük. Az övéké a Sportpiac nevű újság. Máris felvillantottam az órámat, amit tavaly tőlük nyertem. A lány miután mondtam a nevem emlékezett is rám, vele emaileztem az óra átvételéről és nekem is beugrott a nevük. Átugrottunk hozzájuk, a teraszon még iszogattunk, aztán mi szép lassan haza motoroztunk, ők meg ki tudja meddig partiztak. Hajnali kelés, komp, busz, repülő, taxi és már Bangkokban is találtuk magunkat. Rékának sajna másnap reggel már haza kellett repülnie. Én találtam egy egyszerű hangulatos szállást 10 percnyire a Khao San Roadtól, ahol tiszta falusias a légkör. Közel a folyópart csak egy vagy kétemeletes házak vannak. A szobám egy luk, de előttem kis kert, asztallal, székkel. Cipőt le kell venni. Klassz kis családias hely. Estefelé megyek haza, szóba elegyedek a szálláson két francia sráccal, mint kiderült egy géppel utazunk Fülöp szigetekre. Ők épp az éjszakai piacra készültek. A Lumpini park szélen van, Bangkok talán legnagyobb éjszakai piaca. Közben egy német hölgy is meghallotta és ő is velünk tart két négy éves ikerfiával. Taxival pikk-pakk meg is érkeztünk. A srácok Lacoste cipőt vesznek és farmerokat. Az egyik iker gyerek a francia nevű egyfolytában az én nyakamban ücsörög, vagy ha nem ott van, akkor felkéredzkedik, a másik pedig a francia srác nyakában. Majd a kölyköket kézen fogva mászkálunk a piacon. Ha egy percre nem figyelsz oda már pólókat húzogatnak, irodabútort tologatnak vagy éppen valami játékkal játszanak. Veszünk, kaját ki ülünk a fűbe. Összenézünk, az egyik francia sráccal, nem irigyeljük a hölgyet, két gyerekét egyedül nevelni, van velük nyűg az tuti. Az egyik gyerkőc megszomjazik az anyja ad neki pénzt és elküldi az 50 méterre lévő narancslé árushoz. Ő mondja is 4 évesen: I want orange juice. Az eladó nevet és már adja is neki. A piacon minden helyi jókat nevetett a kölykökön, kedvesen mosolyogtak, senkit nem zavart, hogy a kölykök néha meghúzzak valakinek a haját vagy elrohannak mellette. Tuk-tukkal furikáztunk haza, a kölykök nagyon élvezték és majdnem be is aludtak. Másnap estére is elterveztem, hogy korán fekszem akkor is traccs parti hajnalig a szálláson svéd és francia utazókkal. Na, megyek, mert hamarosan indul a buszom a reptérre és irány Fülöp Szigetek.