2009. szeptember 27., vasárnap

Nusa Penidán

Miután a csoport hazament még a nap is kisütött. Ilyen sok negatív emberrel régen találkoztam már egy helyen (szerencsére azért akadtak jófejek is) és rájöttem, hogy türelmet még rengeteget kell tanulnom. Utolsó napunkon a belföldi repcsi cirka 7 órát késett, addig kimentünk a tengerpartra, de mivel csak 4 óra késést ígértek ezért még a reptéren is jócskán maradt időnk. A strandtól visszafelé egy enyhén rozoga állapotú 8 személyes bemoval jöttünk 10-en. És a slussz poén a sofőr.
1 keze volt, de igen profin vette a kanyarokat és a váltással is szépen birkózott, nyilván addig elengedte a kormányt. A csoport javarészének nem maradt már ideje a shoppingolásra, hanem inkább a reptéren maradtak. Befelé hatalmas dugó volt, hala a Ramadán végének, amikor minden tehetősebb jávai át jön Balira és itt szórja a pénzét. Csabával fogtunk 2 motoros taxit és berobogtunk vele 1/4 óra alatt Kutára. Ő még gyorsan shoppingolt én meg a céges szálláson telepedtem meg (volna). Odaérek a portára és a legidiótább portás (bár a többi sem IQ kaszinó) fogadott. Szoba nincs, mint kiderült. Kiadták.
Ez marhajó miután előre kifizettem két szobát. Gyorsan megittam a kontójukra egy sört. Kiderült, hogy én a nagyfőnöknek fizettem, aki elfelejtette ezt bevésni a naptárukba. Nekiálltak nekem szállást keríteni, 10 közeli helyet is felhívtak és szoba sehol. Végül a bejárattal szemközti üvegkalitkába hoztak matracot, ventillátort és itt tettem le a fejem.
Meg jó, hogy a csoport nem tudott ide kijönni.
Másnap új nap kezdődött, motort béreltem és kitaláltam, hogy átmegyek Nusa Penidára a Bali melletti szigetre. Egy helyi cimborámnak írtam smst és ő megnézte nekem, hogy honnan és mikor indul komp. Addig el kellett intézni az új utasok repjegyét, cirka 2 óra sorban állás és 3 légitársaságnál meg is vettem a jegyeket. Padangbai tőlem kb. 60 km, 1ora 10 perc alatt oda is értem dugóban. De mivel itt minden késik természetesen. a kompig is volt még időm jócskán. Bank zárva, de mint kiderült amúgy sem ad kpt bankkártyáról az ATM, csak helyi kártyával. Sebaj gondoltam a nálam lévő kp. elég lesz. Hajóindulásig bandáztam az őrrel, aki a jogsimat is szerette volna látni, ezt könnyen kidumáltam, hogy Kután kellett hagyni a motorért cserébe.
El is hitte.
Megjött a komp, a szokásos ütött-kopott Indonéz roncs.
Amikor felszálltam már láttam, hogy jó helyre megyek, rajtam kívül nulla fehér ember. a táv 1 óra. Nusa Penida minden pontjáról egész nap tisztán láttam Bali fő vulkánját az Agungot ( a csoporttal 2 hét alatt talán kétszer láttuk, mert mindig felhőben volt). A sziget olyan, mint Bali csak 0 turista leszámítva azt a néhány cseh búvárt, akikkel egy helyen laktam. 3 nap alatt rajtuk kívül 4 turistát láttam, pedig közel 200 km-t motoroztam. Itt még látni a jó kis falusi életet. Meztelen kölykök és félmeztelen öreg nénik masíroznak hátukon fűvel, kővel vagy hínárral. A hegyekben élők nagy része zöldséget és rizst termel, a tengerparton, pedig mindenki hínár telepeken dolgozik. Ez ám a meló egésznap traktorbelsőn fekszenek és szedegetik a vízből a hínárt, majd válogatják és szárítják az út mentén, ahol semmi forgalom. Autóból csak iránytaxit és teherautót láttam, viszont mindenki mocival jár. A levegő tiszta és az erdők teli vannak mindenféle színes madarakkal. A hinárból sok pénzük nem lehet, mert olyan körülmények között élnek, mint Kambodzsában a Tonle Sap tóparti emberek és mindenhol keményen érezni a hínárszagot.
Egy mellékúton elindultam felfelé a hegyek közé, mindenhol kőfaragók, ami nem véletlen, mert az egész sziget egy mészkőhegy. Leálltam beszélgetni velük. A legtöbb szobor megy Balira templomokba vagy hotelekbe. Az egyik srác már 6 napja készített egy szobrot Garudát ábrázolta a hátán Visnu istenséggel. Közel 1 méter magas és kb. 12 000 Ft-ért adják el. Ja a szigeten nincsenek turistás éttermek, pubok és benzinkút sem. Összesen van vagy 4 szálláshely, az is 2 falura oszlik meg. Sokan csak indonézül beszélnek, de találkoztam rengeteg öreggel, akik csak a balinéz nyelvet beszélték. Estére értem Toya Pankeh nevű településre és itt találtam egy klassz kis szálláshelyet. Mint kiderült cseh búvárok üzemeltetik. Este az egyikkel, aki ugyan szlovák jót beszélgettünk és megmutatta az eddigi víz alatti fotóit. Rengeteg kb. 4 méteres manta ráját látott, Napóleonhalat, egyszer cápát és vizikigyót. Este befűztek egy filmet, amit ők csehül néztek, én meg olvastam a magyar feliratot. Másnap szereztem maszkot a cseh búvároktatótól és elindultam a sziget bejárására. Úttalan-utakon jutottam el a Christal-öbölbe, ahol minden turista hajó megáll, de akkora hullámok voltak, hogy majdnem nekicsapták a hajókat a hullámoknak. A hullámzás az évek során több sziklába átjárót is fúrt. Én sem fürödtem inkább csak fotóztam. A közeli faluba visszatérvén ettem némi gado gadot és hülyéskedtem a gyerkőcökkel, aztán javasoltak még 1 strandot, ahol állítólag szépek a korallok. Akadt is egy kissrác, aki elkalauzolt. Felült mögém a mocira és navigált. Hamar letértünk a főútról és keskeny ösvényen robogtunk kukorica és banán ültetvények között. Amikor az út elfogyott egy szikla tetején ott leszálltunk és gyalog mentünk le a partra. Amíg én úszkálgattam és néztem a korallokat, addig ő sem lopta a napot. Az egész öböl tömve változatos színű korallokkal és színes halakkal, látszik, hogy itt még nem járt dinamit és szennyezés se nagyon érte. Gamat-baynek hívják, ha valaki meg akarná nézni. Klassz fehérhomokos kókuszpálmás és csak tehenek mászkálnak rajta. Miután kijöttem a vízből 2 turista hajó is feltűnt és itt búvárkodtak a népek. Közben a fa alatt kis barátom 2 friss kókusszal várt, amit előttem bontott fel. Nagyon fincsi volt. Jó 20 perc fel a szikla tetejére a rekkenő hőségben, majd vissza a faluba. Ott megálltunk egy közértnél. de semmit sem akart elfogadni. Végül 1 üccsit elfogadott. Mivel itt nagyon szegények a helyiek és tényleg megdolgozott a jussáért adtam neki 20 000 Rp-t (400 ft), ami ott nem kevés.
Boldogan mosolygott és nézegette a jussát. Felültem a mocira és végig hajtottam jó néhány kisfalun, helyenként megálltam fotózni, majd útbaigazítást kértem a helyiektől, merre van a vízesés. Meg is lett a helye egyenesen a tengerbe ömlik 2-300 méter magas sziklafalról. Mivel a száraz évszak végén járunk ezért csak csöpögött, de a táj lenyűgöző, ezek a hatalmas sziklák és lent a 4-5 méteres hullámok, amint a sziklának csapodnak. Mentem visszafelé és 5km után vettem észre, hogy nincs meg a szemüveghez tartozó bérelt pipa. Ráadásul elég márkás holmi volt. Visszamentem a vízeséshez és a sziklafal tetején amerre sétáltam meg is lett. Ismét tovább mociztam hatalmas hegyek között. 1 helyen átalakított rozsdás locsolókannából merték ki a liter benzint. Az út sokáig cikázott a hegyek között aztán a tengerparton haladt végig. Naplemente előtt még egy búvárkodás a szállásom mellett. Este még beszélgettem a cseh búvárlánnyal, aki dzsungeltúrákat is vezet Szumátrára, hogy mik a hírek mostanság arrafelé. A kis falu, ahol az orángutánok élnek nekem nagyon tetszett 6 éve, de 2 éve elvitte vmi szökőár és most minden ház ujjá lett építve, de betonból. Az erdőket továbbra is veszett tempókban irtják kivéve a nemzeti parkokat, amiből sajnos kevés van. A csehek is vettek mar 10 hektárt, csak hogy megőrizzék az eredeti állapotát és akarnak még venni. Ma reggel Lenbongan szigetére akartam átkompolni, de emelték a jegy árát ezért nem akartam rizikózni és inkább visszajöttem Balira. Sanurig mociztam és közben megnéztem a legtöbb út menti strandot. Ezek javarésze új luxusszállások is épülnek, de nagyok a hullámok és fekete a homok, 1 fa sincs a parton, kétlem, hogy a helyiek, akik itt vesznek házat, itt fürödnének. Viszont láttam amint a hamvakat a tengerbe öntik. Láttam már, amikor cipelik a koporsót, amikor ég de ezt így még soha. Parton ünneplőbe öltözött emberek tömege a homokba rövid bambusz rudakat fúrtak és imádkoztak, hogy érjen el odáig a hullám. Nem is kellett sokat várni és sikerült megörökítenem, amint a hullámok belepik a bambuszt. Utána két srác odarohant az egyik virágot és áldozati ajándékot szórt a vízbe a másik pedig a hamvakat. Megint imádkoztak fejükre tett kézzel. Aztán ők is készülődtek haza. Jó 80km-t utaztam, hogy holnap átjuthassak Lembonganra. Bár Sanur borzalmas, olyan mint Kuta, csak minden a duplájába kerül. Minden étteremben 10 % a tax ilyet szinte sehol nem látsz máshol, de azért ettem egy jó halat.
Na de hagyjuk, ja és a parton min. 10 000 ember volt. Motorok ezrei torlódtak a főúton és amikor már az úttesten 100 méter hosszan 4 sorban álltak, akkor elterelték őket másfelé. Na ez az igazi fókatelep. Parton helyi kifőzdék százai. Mert ha még szép lenne. Azt gondoltam, hogy a Ramadán utáni vasárnap miatt van ez, de állítólag, ez mindennapos. Kíváncsi lettem volna, hogy ha itt zuhant volna fa az útra, mint Nusa Penidán, hány km hosszú sor gyűlt volna össze. Ott ezt tegnap reggel láttam épp iskolások tömege ment volna suliba, de először jött egy fejszés ember utána pedig a láncfűrész és 10 perc múlva mindenki mehetett a dolgára.
Így hát én is megyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése