Bangkok
Hong Kong hűvöséből 4 óra repüléssel érkeztem az állandóan fülledt és párás Kuala Lumpurba. Továbbra sem sikerült zöld lámpát találnom gyalogátkelőhelynél, pedig már nem kétszer próbáltam. Nem szeretem, de már szinte otthon érzem itt magam. Ebéd az indiainál vacsora a patkányosnál, éjszaka a buszon.
Az eddigi legmenőbb buszom ez volt. Emeleten az első sorban terpeszkedtem, előttem az éjszakai Malajzia. Mellettem senki a két szék között faberakásos (műanyag) karfa. Akkora ülés, hogy Ervin barátom, aki hetedikes korában volt 110 kg szintén kényelmesen elférne. Az egész buszból a luxus sugárzott. Bár TV nem volt rajta, nem is hiányzott. Viszont a legfontosabb az igen. Gyerekek a WC-t kihagyták belőle, de persze a sofőr a kérésemre készségesen megállt az út szélén. Kora reggelre értem Kota Bharuba (Új város), semmi extra, de itt van a thai követség.
A szálláshely még zárva volt, ezért lecsöveztem a hátizsákra és vártam a 7 órás nyitást, fél óra múlva jött a mókus és meginvitált a panzióba. Gyors zuhany és némi szundi.
A követség nem volt messze és kisírtam, hogy délutánra adjanak vízumot.
Így is lett. Helyi busszal a határig és végre lebírtam fotózni azt a táblát, amit 6 éve nem!
JELI balra.
Átslattyogtam a határon, a határőr 60 napra engedett be Thaiföldre. Régen így is volt, de most már mindenhol csak 30 napos vízumot adnak, szóval, aki gondolja, annak javaslom Sungai Koloknál a határátlépést.
Stoppal próbálkoztam szokásom szerint, percenként álltak meg, hogy bevisznek a városba, de én messzebb mentem volna végül is egy oldalkocsis mocival bevitettem magamat. Mégiscsak jó volt az a cabrio érzés.
Hat Yaiban aludtam és kinéztem az éjszakai piacra enni némi főtt kukoricát meg rambutánt és minden földi jót.
Reggel Pak Barába mikrobuszoztam, innen megy a komp, Ko Tarutao szigetére. A sziget és környéke nemzeti park és semmilyen magántökét nem engednek be ez a szerencséje. Van egy kantin, 1 pici bolt, meg km hosszú tök üres fehérhomokos tengerpartok. Csak a park ad ki néhány bungalót vagy sátrat. Én az utóbbit választottam és a kezembe nyomtak egy zacskót, ebben lakott az új otthonom. Kiválasztottam 1 szép részt a parton és ott állítottam fel.
A sziget egész területe dzsungel, aminek csak a fehér homok szab határt. Egykoron börtön sziget volt, előtte pedig kalózok lakták.
Ma pedig maréknyi turista, az én strandomon volt vagy 10 a 4km-re lévőn meg vagy 6.
Esténként rengeteg tukán járt a közeli fákra, volt hogy 6-7 darabot is láttam egy fán. Borneón meg keresgélni kellett őket, mert vagy magasan voltak vagy elbújva.
1 nap után tovább álltam, így magamban nem az igazi ez a hely. Átmentem Ko Lipére.
Na ide kell jönni, ez most még nagyon atom hely. Maga a paradicsom. Vakító, de nagyon, nagyon vakító fehérhomok, Karib tengeri színek, korallok, kókusz is van persze. Hosszú homokos vagy apró sziklás öblök és hátizsákos turisták. Phi Phi 6, Dahab 7 éve volt hasonló.
De adok a helynek max 2 évet.
2001-ben 5 szálláshely volt, most minimum 50 és legalább ennyi kajálda van. Már internet is van és épülnek a luxus medencés resortok. Most menjetek, de mihamarább.
Nekem sikerült megtalálnom a legjobb helyet.
Ja hát kikötés. A hajók nem tudnak kikötni a korallok miatt, ezért kis csónak jön ki értünk, persze plusz lóvé, de ahol kitesz onnan 50 méterre egy igazi hippi hangulatú kocsma.
A tulaj mondja is, hogy mögötte van az én helyem és tényleg.
A góré 1 francia tag Ko Phangan szigeten is van bungija, de ilyenkor itt tengődik.
Nem vagyok oda a franciakért, most is itt ül egy mellettem. De Stefan nagyon jó ember, mint a szigetlakok is. Az ürgét bármikor láttam, mindig mosolygott, mindenkihez volt pár jó szava. A vendégei is többnyire franciák. Fizetés pont, mint Nepálban.
Írd be a fogyasztásod a kis füzetbe és majd távozáskor fizetsz. Étlap: kartonpapír hátulja.
Minden kalyiba másképp néz ki. A legnagyobb a barlang azt 5 germán lakta. Ablak nincs rajta és mint egy óriási jurta, úgy néz ki. Kertben függőágyak és lazuláshoz minden kellék.
Mindenki ismer mindenkit, igazi családias bandázós hangulat. Búvárkodni készülök, amikor felveszem a szemcsit, utána látom, hogy maradt pénz a zsebemben. Kiviszem a kocsmárosnak és megyek úszni. Nézem a korallokat és a halakat az útikönyv szerint a világ összes halfajának a negyede itt is megtalálható. Azon a részen annyira nem, de máshol voltak látványos helyek. Jövök ki a vízből és a fickó, már üvölt utánam, hogy a pénzem ott maradt. Mondom neki, hogy nem baj holnap úgyis beach party van nálad, majd akkor lefogyasztom. A parton sétálva a helyi emberek köszöngetnek, naplemente előtt olasz és francia (itt belőlük van a legtöbb) turisták röpiznek a parton. Maga a sziget akkora, mint a Margitsziget, de itt akad némi dzsungel is. Az itteniek a tengeri cigányok vagy más néven chao namok. Már régóta készültem ide, de most végre megtudtam őket látogatni.
Zseniálisan jófejek. Este mászkálók a parton, nagy röhögések, körben ülnek a tagok és iszogatnak, invitálnak engem is. Na jó hát mi bajom lehet. Belém nyomnak néhány helyi whiskyt. Az egyik egyfolytában tűzet fúj. Engem is cseszeget egy Pet nevű srác, de vhogy nincs kedvem (egy darabig). Aztán megtanulom a Pet Pon Fai nevű kifejezést, ami annyit tesz, hogy Pet fújjál tűzet és ő fúj.
Aztán én is csak ráállok, sikerül is, belobban. Majd az egyik srác nagyon elemében érezte magát, legalább 1,5 litert benzint el is fújkált.
Aztán irány a vízbe birkózni és közben minden értékem a parton, és senkinek se jutna eszébe beletúrni.
Bár sajnos már kezdjük őket elrontani. Olyan halrajokat, mint itt sehol nem láttam még Thaiföldön. A vörös sügér (red snapper) amiből itt rogyásig van és a Tescoban 70 pénz náluk 250 (1THB =5,6 HUF).
Az internet is drágább, mint Phi Phin és minden aranyárban van Thaiföldhöz képest. Jó most magyar árban nézve még mindig vicces egy tál rákos kajáért a 400 Ft, de itt nem.
A házaikban bútorok nincsenek, de a TV-t az utcáról is látod, ami több helyen már plazma. Örülök, hogy még most láthattam ezt a helyet. Turista volt jócskán, de az úttörők.
A pasik tetkosak a csajok monokiniznek, meg van még a hely hippi feelingje.
De sajnos már megjött a kínai maffia és a motorcsónakok már kikötnek a szigetnél és fejlesztenek ezerrel. Szandál csak akkor volt rajtam, amikor a homok már égette a talpamat.
A két partot összekötő utat már leaszfaltozták, de a többi meg földút.
Van vagy 1,5 km járható rész a szigeten, de sokan használnak mocit. Kocsi ugye nincs és remélhetőleg egy darabig nem is lesz. Sorra jártam a kisöblöket és lőttem a fotókat. Na meg rengeteget búvárkodtam a tényleg látványos a víz alatti világban.
Befizettem 1 egynapos sznorkel túrára. Csupa lakatlan dzsungellel teli szigeten álltunk meg, ahol a hajókat csak a bójákhoz lehet kikötni. És ők ezt be is tartják.
Bár hétvége lévén az egyik szigeten hemzsegtek a helyiek, ettől ez még így is álomszép volt.
Érdemes volt erre a pár napra eljönni ide, rengeteget lehet tanulni ezektől az egyszerű, bár nagyon kedves emberektől, bár kicsit furcsa látni azt, amikor 1 tengeri cigány a bajszát pődri a síkképernyős monitorokkal teli internet kávézójában és neki áll eszegetni.
Amit mi jachtnak hívunk, itt az a speedboat, 3db 225 lóerős moci hajtja és megy, mint állat. Na ezzel búcsúztam a szigettől.
Utána cirka 14 órás buszozás, aminek az éjszakai részét inkább az ülések közti folyosón fekve töltöttem. Sikerült is szundítanom.
Aztán hajnalban már Bangkokban találtam magam.
Krisztiék utolsó napja volt Bangkokban és elkísértem őket shoppingolni, holnap pedig jön az új banda. Úgyhogy szerintem ebből a ciklusból ez volt az utolsó mail.
Na hát kellemes kitavaszodást kívánok nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése