2008. április 4., péntek

Kinabalu mászás

K.K. –Mt Kinabalu –Poring – Sepilok Orángután Központ
Az elmúlt időben túl sok minden nem történt, de azért meg írom nektek.
A Kinabalu mászás előtt egy kis fürdés. Kota Kinabalu város közelében található öt sziget. Tisztára, mint a Maldív-szigetek, fehér homokos part, helyenként kókuszpálmák, kristálytiszta  víz. Ma is épp két ilyen szigeten lazulgattunk. A korallok teljesen épek és hihetetlen fajgazdagság látható.
 Akad fehér, kék, sárga, zöld, piros, fa alakú, hegyes és persze a rengeteg kicsi és nagy színpompás halacska. Valamelyik nap teknőst is láttam néhány méterre tőlem, de amint észrevett rákapcsolt és persze esélyem se volt, hogy utolérjem. A parton mindenhol őserdő. Az egyik számomra a legkedvesebb Sapi szigete, itt a legszebbek a korallok és a parton hemzsegnek az 1-1,5 méteres monitor gyíkok. Itt is bebizonyosodott az, ami eddigi útjaim során mindig.
Ott van a legtöbb állat, ahol az emberek!
Hiába mész be a leghíresebb dzsungelekbe, mert kevesebb állatot fogsz ott találni, mint egy rizsterasz vagy akár egy kuka közelében (sajnos). Itt is a monitor gyíkok a közeli étkezdének köszönhetően voltak jelen. Ott öltögették a nyelvüket és várták a potya kaját. A szemük nagyon rossz, 1-2 méterre állsz tőlük, és ők nem látnak, de a hallásuk és a szaglásuk remek. Ha épp nem a kajálda körül sündörögtek, akkor a közeli sáros pocsolyában mulatták idejük javát. Volt olyan, amikor egyszerre 8-9 jószágot láttam.
Szóval Kinabalu!
Újabb lehúzó üzem, de amint kifizetted a pénzt onnantól kezdve, azért érzed, hogy kapsz valamit a pénzedért.
A parkba csak érvényes szállásfoglalással engednek be. Reggel mikrobusszal mentem a parkba, ami 1,5 óra alatt oda is vitt, itt már összehaverkodtam egy svéd sráccal és ketten mentünk neki a belépési procedúráknak. Először bemutatod a szállásfoglalást majd a másik ablaknál, fizeted a parkbelépőt és csúcspénzt. Utána jöhet a guide bérlése (kötelező) kb.: 4000 Ft / guide. Egyelőre ketten vagyunk de, épp kapóra jött három kanadai és így máris öt felé osztjuk a költségeket. A busz, ami a starthelyhez visz 2000 Ft de, ez is öt felé oszlik. Tehát nagyjából 20 000 Ft (ebben a kaja ára is benne van) a túrát ennél csak drágábban lehet kihozni. Megjön a guideunk. Elkísér minket az étterembe. Itt kiosztják a kajacsomagot. Víz, energia ital, tavaszi tekercs szendvicsek, csirke comb, alma. A teraszról nézzük a hatalmas ágyúval fotózó madarászokat. Közben én bevágom a kaját, hogy ne kelljen cipelni. A Kinabalu egy 4095 méteres bucka és délkelet Ázsia legmagasabb csúcsa, ja és ezt tartják az egyik legkönnyebb négyezres csúcsnak.
Az ösvény a starttól a csúcsig 8,7 km. Ebből a mai csak 6 km (kb.: 1400m szinttel).
Kapunk egy nyakbaakasztós névre szóló kártyát, ezzel igazoljuk magunkat az ellenőrző pontoknál. Busszal elvisznek a start helyre, és itt van egy tábla. Minden év augusztusában rendeznek egy futóversenyt csúcsra fel és vissza a park bejáratáig. A leggyorsabb ezt a 21 km-t 2 óra 39 perc alatt futotta le (nem rossz). Induláskor regisztrálnak minket. Az út erőteljesen halad felfelé, sokat nem kanyarog, hozza az itteni formát, csak felfelé. Közel 50 perc egy kilométer. Pedig jól megyünk. Közben pedig kerülgetjük az embereket. Az ösvényen eltévedni lehetetlen, mert jobbról-balról dzsungel. 500 méterenként tábla és térkép, hogy épp hol vagy. Nagyjából egy kilométerenként eső házikó (WC-vel). Az út felénél az eső is rákezdett, de szerencsére a bejáratnál vettem 300 Ft-ért csodálatos, kék színű, leginkább kukazsákra emlékeztető esőkabátot (ponchót). Ami jól szolgált és még szét sem szakadt a túra során. Többször megálltunk pihenni és a Muluból ismert aranyos kis mókusforma jószágok (cickány) itt is elő bújtak, hogy kaját keressenek. Sikerült frankó fotót is készíteni róluk. Fél három fele meg is érkeztünk a menedékházba. Bevertem egy kancsó kávét és átnéztem a helyi újságokat. Közben, pedig kint szakadt az eső. A vacsora se volt rossz, büfé asztal kb. 10 féle étel. Napnyugta előtt elállt az eső és kilehetett menni, gyönyörködni egy kicsit, a szebbnél szebb színekben.
Korai fekvés. Ébresztő reggel 2:30.
A táv kevesebb, mint 3 km, de kissé combos, helyenként kötelek is vannak de, főként csak azért, hogy a sötétben ne tévedj el. Háromkor indulunk, a lépcsők mennek felfelé, de a legnagyobb nehézség a tömeg kerülgetése. Igen, mert nemcsak mi öten gyalogolunk itt a vadonban, hajnalban. Mint kiderült én értem elsőként az ellenőrző pontra és a tagtól megtudtam, hogy mára 110 ember van beregisztrálva a csúcsra. A fickó azt javasolta, hogy ne siessek, mert fent hideg van és a szél is fúj. Napkeltéig még van időm bőven. A hőmérséklet 4 fok volt, meleg ruhám össz egy pulcsi. De amíg megyek, addig nem fázom. Közben svéd cimbim is befutott és együtt indultunk tovább. Helyenként megálltunk, akkor beért minket, az egyik kanadai mókus is. A csúcsra fél órával napkelte előtt értünk. Felrántottam magamra a nejlon kabátot és vártam. Nagy szerencsénk volt. Nem esett és az idő is nagyon tiszta volt. Giccses napkelte. Körülöttünk kisebb-nagyobb sziklás csúcsok, háttérben a tenger. Ott ültünk és néztünk ki a fejünkből. A legfiatalabb egy 13 éves svájci kisfiú, de ő is feljutott az apukájával. De láttam 70 körüli japán bácsikat is!
Lefelé végig napsütés és kattogtak a fényképezőgépek. Már majdnem visszaértünk a menedékházhoz, amikor feltűnt három germán hippi, ők akkor még csak felfelé indultak. Reggeli ismét szuper volt, majd irány lefelé. Itt már nem vártam meg a csapatot. Nem akartam ismét esőbe kerülni. Útközben sokat fotóztam, de így is hamar leértem (még az eső előtt). Busszal elvittek egy csilli-villi étterembe. Rengeteg étel, gyümölcsök, saláták. Jól belaktam, majd busszal elmentem a közeli városba, ahol már várt rám Edina. Taxival átugrottunk a gyógyforráshoz és kellemesen kiáztattam fáradt tagjaimat. Innen Sandakan városába mentünk busszal. A hely nagyon szakadt. Malajziában ilyen koszos és lepusztult várost még nem is láttam. Az információs irodában kifaggattuk a hölgyet a környező szigetekről. Az a sziget, ahol a teknősök költenek igaz, hogy közel van, de a szállás és belépő 20 000 Ft / fő / éjszaka. A másik sziget messzebb van, ott csak luxus resort van, ez is kilőve. Városnézésnek sok értelme nincs. Látván az épületeket. Úgyhogy másnap tovább is állunk a közeli Sepilok orángután rezervátumba, de erről majd legközelebb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése