Koh Phangan

Phang Nha – Ko Samui – Koh Phangan

Helló Mindenki!

Miután meguntuk Phang Nha-t, nekiláttunk stoppolni és a full extrás sportkocsitól a furgonig mindenféle járgányban ültünk. Az utolsó egy fiatal srác volt, aki miattunk került 40 km-t (céges kocsival). Majd vett nekünk chipset és kitett a kikötőbe. 10 perc múlva már hajóztunk is Koh Samui felé.

Útközben szakadt az eső, de mire odaértünk elállt. Nem hallgattam Feri tanácsára, sajnos nem béreltem egyből motort. Helyi iránytaxival mentünk a sziget legfelkapottabb részére, Chaweng beachre. Tiszta lehúzás, karácsony előtt vagyunk 1 nappal és 3000 Ft alatt senki sem ad ki szobát. Találkoztunk egy kifestett mikrofonfejű fickóval, aki csak nevetett, amikor meghallotta, hogy mennyiért akarunk megszállni. Nem maradt más, mint mocibérlés és átmenni máshová. A tag, akitől béreltük a vasat török, és rákérdezett a másik strandon a szállásra. Ott még volt szoba. Felpattantunk a mocira és 2-2 hátizsákkal átügettünk Lamai beachre. Cirka 800 Ft-ért találtunk szobát. 10 méterre a parttól, klassz kilátással az előttünk levő bungaló seggére, de mivel csak aludni járunk a szobába, ezért ez is bőven jó.

A becsekkolásnál láttam, hogy egy magyar család is érkezett aznap. De csak két nappal később találkoztam velük. Sokat dumálgatunk, és másnap a lányuk is velünk tartott a szigetbejáró túránkra. Ja igen, majd elfelejtettem, a motort 1 napra béreltük, és ahol megszálltunk, ott találtunk olcsóbbat. Az öreglány napi 600 Ft-ért kiadta nekünk, miután 4 napra rezerváltuk. Viszont a másik gépet vissza kellett vinni Chawengbe. Lucas nem tud váltós motorral menni, ezért béreltünk neki egy robogót egy órára, amiből több mint, kettő lett.

Klasszul jött mögöttem a szerpentineken, de amikor befordultam Chaweng felé, ő eltűnt. Egyből megálltam a sarkon, de sehol senki. Vártam pár percet, majd elindultam visszafelé. Nem lett meg. Visszavittem az én mocimat, közel 1 km-t mentem egyirányú utcában, szemben a forgalommal, hátha arról jön, de semmi. Megmondtam a motorbérlőnek, ha megjönne mindenképp várjon meg. Körbejártam mindent, és miután visszamentem, már ott ült, 5 perccel kerültük el egymást.

Samui kellemes hely: meredek emelkedők, szép strandok, fürdésre alkalmas vízesések, templomok és persze a rengeteg bár, ahol rúdon táncolnak a kurvák, és némelyik lóbálja a kezében a For Rent táblát. Több vízesést is megnéztünk, volt amelyiket felülről is. Beúsztunk egy vízesés mögötti barlangba és élveztük a víz zubogását.

Ez a legnagyobb vízesés Samuin, 80 m magas. Jó 15-20 perc mire felér az ember a tetejére, akaratlanul is csapódott hozzánk 1 fószer, aki nem beszélt angolul, de mutatta az utat, hiába próbáltam lebeszélni, ment előttünk. Nyilvánvaló volt, hogy a végén pénzt akar. Amíg mi fürödtünk a vízesésben és élveztük a panorámát, addig várakozott, és okoskodott. Lefelé menet el akartuk hagyni, de utolért, és továbbra is ment előttünk. Mutatott 1-2 szép helyet, amit persze mi is megtaláltunk volna magunktól. Adtunk neki némi pénzt, persze nem sokat, hogy érezzen rá arra, hogy mi nem akartuk az ő társaságát. Jártunk kilátóban, ahonnan a sziget felét és a környező partszakaszt is beláttuk. A naplementékre sem lehetett panaszunk. Magyar éttermet is láttunk.

Esténként bementünk a városba, figyeltük a korzózókat, és hallgattuk az élő zenét. Az egyik helyre beültünk, jött a felszolgáló kiscsaj:

- Mit kérsz? - kérdi.

- Még semmit, majd később?

Erre ő:

- Mikor?- és mutogat az órájára.

- Majd szólok, felelem.

Erre ő:- Ha nem fogyasztasz, fizessél 500 Ft-ot a koncertért vagy pedig arra van az ajtó.

Hát igen, ez is nekünk, turistáknak köszönhető, hogy így elkapattuk őket.

Samui még tűrhető volt, de itt Ko Phanganon nincs sok pozitív élményem a helyiekkel kapcsolatban. Samuin kompra ültünk, és átjöttünk ide, hogy itt ünnepeljük az újévet és a január 3.-i Full Moon Partyt. Koh Phangan után Samui egy nagy nulla természetileg. Itt türkizkék vizű, vakító fehérhomokos, kókuszpálmás partok, fiataloktól nyüzsgő tömeg és égig érő hegyek vannak. A motor is nehezen bírja a 18-20 százalékos emelkedőket és a kanyarokat.

Itt minden sokkal drágább, mint Samuin, és a helyiek ráálltak a turistákra, jobban mondva a pénzünkre. Nem túl kedvesek, nincs ott a megszokott mosoly, nem segítőkészek, nagyon kényelmesek, és csak a pénz érdekli őket. Jól élnek, mert szinte minden hely teltházzal üzemel, minden Full Moon Party előtt és után egy héttel. Azért itt is találtunk szállást, most épp 3 méterre lehetünk a parttól, a bungalónkban van kis verandánk is székkel.

Mára ennyit, legközelebb meg írok Koh Phanganról.

Mindenkinek békés, boldog és eredményekben gazdag Új Évet kívánok, meg szerintem Lucas is.