Elhárult a fejem felől a veszély, egy hazai szellő fújt errefelé egy kis zsebpénzt, ami épp elégséges utam folytatásához. Nem tudom, és nem is érdekel, hogy otthon zajlanak még a valóság show-k, de én most megosztom veletek a hétvégi valóságshow-mat.
Medan – Berestagi – Gunung Sibayak - MedanAz orángutánokkal szerencsém volt Bukit Lawangban, láttam az etetést
és találkoztam vadon élő állatokkal is.
A falu közelében található az orángután rehabilitációs központ, ahol elárvult vagy beteg állatokat próbálnak meg visszaszoktatni a dzsungelbe. Eleinte ketrecben vannak majd fokozatosan szoktatják vissza őket a természetes élőhelyükre, naponta kétszer kapnak enni, mi turisták pedig a fák között ülünk és figyeljük őket. A gondozóktól elveszik a tejet és pohárból, isszák meg, a banánfürtöt inkább felviszik a fára és ott majszolják el. Mielőtt véget ért volna az etetés ellógtam és besétáltam az erdőbe, hamarosan zajt hallottam, fent az egyik fa tetején megláttam egy fészket, benne egy orángután, aki éppen lefelé, pont felém tart. Kissé megijedtem és gyorsan botot ragadtam, ő lejött az ösvényre, rám nézett és öreges mozdulatokkal, görnyedt háttal, elcsoszogott mellettem. Majd megállt és visszanézett, kicsit megint ment és megint megállt. Mintha hívna, hogy kövessem.
Egyszercsak leült az ösvényen én utolértem és melléültem. Szúnyogban persze nem volt hiány és mind a ketten hessegettük magunkról a vérszívókat. Majd próbáltam kezet fogni az orángutánnal, nyilván nem ismerte az emberek eme szokását, nekiállt rikoltozni, és mozgás támadt a fákon, megjelent egy nőstény majom, majd mögötte hamarosan feltűnt egy kicsi, ő még egyszer rám nézett, bevonult a sűrű erdőbe, felmászott a fára és mindannyian eltűntek a fák között. Hihetetlen élmény volt, amíg élek nem felejtem el
Szombat 4-re volt megbeszélve Royékkal a találka, egy kis falu temploma előtt. Itt kezdődnek a hegyek és a medani fiatalok itt szoktak kempingezni. Utazás a busz tetején, jó néhány utassal.
A csajok keksszel és csokival kínáltak. Időközben eleredt az eső, de ez sem gond a kalauz kihúzta a ponyvát és alatta vészeltük át a zuhit. Ötig vártam senki se jött, nem estem kétségbe elmentem felderíteni a terepet. 10 perc múlva már egy új társaságnál ücsörögtem, ők közben gitároztak és énekeltük az ismert rock and roll nótákat.
Megosztották velem a vacsorájukat, amit ott a helyszínen készítettek és örültek, hogy külföldi vendégjük van. Este sötétben néhányan elmentünk a dzsungelbe, két vízesés felett araszoltunk át és lent a völgyben rengeteg tábortűz és petróleumlámpa fénye égett. Megtaláltuk a lenti haverokat, nagyon szuper hangulat uralkodott, óriási tábortűz, körülötte többen gitároztak és mindenki énekelt. A háttérből a patak zaja hallatszott a tisztára, mint egy barlangász bulin. Az egész területen úgy ezres nagyságrendben lehettek a fiatalok. Mindenki felőlem érdeklődött, mi járatban vagyok errefelé és ide-oda hurcolásztak.
Visszamentünk a sátorhoz és ott éjszakáztam.
Reggel egy Budi nevű srác elkísért Berastagiba. Utazás, naná hogy a tetőn.
A legjobb.
Eltesped az ember és élvezi a kilátást. Berastagiban aznap amatőr rock fesztivál volt.
Ugyanis vasárnap, azaz augusztus 17.-ét írtunk, ami itt a Merdeka (függetlenség napja)
Itt buli hiénát játszottam, egyik csapattól a másikhoz csapódtam.
Bármerre sétáltam az emberek mindenhol magukhoz invitáltak.
- Gyere, ülj le, egyél-igyál.
Az egyik csapat tagjai szintén zenészek és 10 perc múlva léptek fel, 2 számot nyomtak (szerintem egész jókat).
Bementem a nézők közé az első sorból lőttem egy-két fotót.
Vége lett a koncertjüknek a ceremoniamester indonézül szövegelt egy kicsit, majd angolra váltott.
- Üdvözöljük a vendégünket, ha értesüléseim jók, Magyarországról jött. Köszönjük, hogy itt vagy és hallgatod a koncerteket.
Elmondtam a csapatnak a véleményem a zenéjükről, kicsit még dumálgattunk aztán tovább álltam. Sötétedés után jött az est fénypontja, egy medani rock banda, néhány ismert és ismeretlen számot nyomtak káro nyelven.
Ez a környék, itt a károk földje (3. etnikum, akikkel egy hónapon belűl találkoztam), ők is ugyanolyan jóarcok, mint a másik két nép.
Este haverokkal buliztunk a muzsikákra, amikor ismét kiszúrt a konferanszié, felcibáltak a színpadra (háttérben ezres tömeg). Feltett néhány kérdést: milyen zenét hallgatunk, hány ember él az országban, majd megköszönte a részvételt, és hívott, hogy énekeljek el velük
közösen, valami ismert számot. Ezt inkább kihagytam.
Természetesen, itt is találtam szállást éjszakára. Tegnap felficcentem egy közeli vulkánra, 2094 méter magas és Gunung Siboyak névre hallgat.
Egy séta galopp az egész, végig mintha lépcsősoron mennék felfelé, egy óra alatt értem fel pihenés nélkül. Fent kissé hüvős volt, maga a vulkáni kráter elég jól néz ki, és benne fortyog a pokol tüze. Mindenfelé sárga kénes kipárolgások, amik hangosan sisteregnek.
Egyet közelről is megnéztem, hát van szaga, pici, meleg, apró lyuk és dől ki belőle a kén.
Fentről a kilátás se rossz.
miután kigyönyörködtem magam, megcéloztam a falusi gyógyfürdőt. Itt szinte minden házra ki van téve a Hot Spring tábla.
Hát igen erre is jó egy szomszédos vulkán.
Visszafelé tetőn utaztam, a jegyet az újdonsült haverok állták, miután megtudták, hogy nincs pénzem. A tetőn lehettünk vagy húszan és tiszta házibuli hangulat uralkodott.
Az egyik meg is hívott magukhoz. Mivel nem akartam megint Royéknal lógni, amíg megjön a pénz ezért elfogadtam.
Egy cimborája fuvarozott el minket a bemojával. A járgány nem egyszerű, elől egy Piaggio motor, amire egy fakasznit tettek és így tízen is elfértünk.
A srác kente neki rendesen az ócska mellékúton.
Ez is érdekes élmény volt.
Érkeztemre az összes haver és szomszéd elkezdett érdeklődni felőlem.
Na szóval az én hétvégi valóságshow-m így telt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése