Horas!
Így köszöntik egymást errefelé a batakok.
A hosszú hallgatásnak oka van a pénz.
Tapa - K.L. - Malacca - Tiomán sziget – Szingapúr - Indonézia (Szumátra) Dumai – Bukittingi – Toba-tó - MedanTapa után felkerestük Malajzia legismertebb teaültetvényeit,
majd megnéztük a világ második legnagyobb szentjánosbogár populációját, és az ország legnagyobb mecsetét.
Csöveztünk Kuala Lumpur belvárosában a madárpark közelében és temetőben is.
Néztünk varánuszokat Tiomán szigetén
és végül szétváltunk Szingapúrban.
Miután elváltunk és átkompoltam Indonéziába 30 USD (7000ft) maradt a zsebemben.
Két választásom maradt vagy tűzök egyből Jakartába a reptérre és hazajövök, ami 3000 Ft-omba kerülne, vagy itt maradok valahogy október végéig és szerzek némi pénzt.
Egyértelmű, hogy a másodikat választottam.
Az elmúlt két hétben 1200 Ft-nyi összeget költöttem el a sajátomból, de erről majd később.
A múltkori beszámolóból kimaradt, hogy Tioman szigetén megismerkedtünk egy jófej ürgével (Bocsi Gyuri) és a családjával. Ők Tokióban élnek és nyaralni jöttek Malajziába.
Jókat dumálgattunk, meghívott minket egy sörre és előkerült egy kis hazai kisüsti is.
Rengeteget meséltünk az élményeinkről és ők is Japánról. Megtudtuk, hogy a japán lakások legjobb része a fürdőszoba: WC Nasa tervezés, komputervezérelt. Beállíthatod az ülőke hőmérsékletét és a fenékmosó víz erősségét is. A fürdőkád hasonló, beállítod, hogy mikorra legyen teli a kád és hány fokos legyen a víz.
Itt Indonéziában találkoztam egy jobb WC –vel, egy mecset kertjében. Teteje nincs és a lepottyanó dolgok egyből a patakba érkeznek, ahol a halak összevesznek a mennyei csemegén. Többen kérdeztétek mi lett Oszival.
Nem volt hangos szóváltás pusztán csak elegem lett belőle. A legtöbb apróság, de 5 hónap hosszú idő. (Oszi sajnos már nincs közöttünk, lezuhant a Rinjani vulkánról)
Na szóval Indonézia, a határ elég durva, mintha Svájcból léptem volna át Romániába.
A kompról egy rácsokkal elkerített részen jut ki az ember a parkolóba, közben a helyiek a rács túloldaláról akarnak rád sózni buszjegyet, szállást és minden mást.
A falu szélén stoppoltam sötétedéskor, amikor találkoztam két sráccal, pár perc után meghívtak az otthonukba. A vacsora is épp elkészült, 6 fajta kaja: halak, zöldség, húsok, rizs, mindez egy teljesen átlagos családnál. Este bemutattak a haveroknak és együtt teázgattunk a
kocsmában.
Reggel a srác kifizette a buszjegyemet a 200 km-re lévő városig (6 óra busszal). Itt a bankban nem lehet Western Union pénzátutalást csinálni. Az egyik bankos csajtól kaptam gyümölcsöt, a másik Fantát adott és a kidobó felajánlotta, hogy az ő bankszámlájára küldhetnék pénzt, ha megbízok benne. Csak hát ki akar azon a retekhelyen egy hétig maradni.
A második estém is jól alakult.
Egy taxis vitt el ingyen a falujába, meghívott vacsorázni, majd beültünk a kocsmájába. Közben híre ment itt létemnek, a szemközti gyárból is kijött két indiai főnök, felajánlották, hogy aludjak ott. Este buliztunk egyet, hülyéskedtünk a három ott dolgozó csajszival, aztán adtak nekem egy szobát. Reggel összedobtak 3000 Ft-nyi összeget (itt ez rengeteg) kivittek a buszhoz és állták a buszjegyem Bukittingiig. Sok sikert kívántak a pénz érkeztéig.
Bukittingiben a turistairodában láttam Oszi kézjegyet, előttem nem sokkal járt ott.
A szülinapom teljesen átlagosan telt: kajálás a helyi kocsmában, majd megnéztem egy ezüstműves falut (Koto Gadang). Itt nem majomkodnak, hanem tényleg kézzel készítenek különféle gyönyörű fülbevalót és egyéb szép ajándékokat, a megolvasztott ezüst lapokból.
Az idős bácsika, ott előttem farigcsált különféle dolgokat. Innen egy több százéves Minangkabau stílusú palotába mentem.
Ez egy népcsoport, itt Szumátrán külön nyelvet beszélnek és a házaik csodásak, ökörszarv formájú tető 2, 4, 6 szarvval. Oldalról olyan a ház, mint egy gördeszkás félcső vagy mint egy síugró sánc, Mindez fából és szép festett külső dekorációval és faszobrokkal.
Innen átmentem egy kis faluba, annak is kocsmájába, ahol a helyiekkel teáztunk, mert hogy más ital nincs (ja meg a kávé). Miután egyedül bóklászom stílust váltottam, szép nyugis tempóban haladok, nem rohanok sehová. A kocsma a legjobb ismerkedési hely, mindig akad ember, aki beszél picit angolul, én meg tanulom az indonézt. Este mindig meghív valaki
magához aludni, sőt volt, hogy összevesztek azon, hogy kinél aludjak. Itt nagymenő dolog, ha valakinél egy fehér ember alszik és büszkén mutogatnak a szomszédoknak (tisztára, mint Sri Lankán). A hely, ahová elkísértek aludni kicsit gyanús volt, szőnyegek leterítve és egy imafülke szerűség is feltűnt. Reggel ötkor megkezdődött a disco, valaki felébresztett és megkért, hogy fáradjak a sarokba, mert itt a nővére szeretne imádkozni. Sikeresen visszaaludtam. Elnéztem a közeli vulkánkráterben levő tóhoz, mert a tavak itt vulkánkráterben leledzenek és útközben belecsöppentem egy falusi lagziba. Természetesen engem is meghívtak és jóllakattak.
Mindenki tradicionális kosztümöt viselt és egykor megjött a násznép is. Szépen libasorban az útmentén kb. 200 méteres sort alkotva.
Az asszonyok fején kosár benne az ajándék az ifjú pár részére. Főként kaja, használati tárgyak és volt egy kisházikó, ahová gyűjtötték a pénzt. Estig semmi sem történik, tudtam meg a helyi angol tanár nénitől, ezért lefaroltam. Itt Szumátrán lehet találni elvétve még Rafflésiat a szabadban (húsevő növény, a világon a legnagyobb, 80-100 cm átmérőjű virággal).
Este értem a közeli faluba, összehaverkodtam egy sráccal, ő meghívott magukhoz, dominózás a kocsmában, majd reggel egy szimbolikus összegért elkísért a virágokhoz.
Egyedül nem találtam volna meg az tuti.
Épp virágzott egy kb. 50 cm átmérőjű, míg a szomszédnak még két nap kellett hozzá. A többi hat meg olyan állapotban leledzett, mint nálunk a pöfeteggomba.
Ezek után újabb kristálytiszta vizű tó,
Balatoni hőfokkal, tőle húsz méterre ingyenes termálforrás ingyenes, nők délután négyig férfiak utána használhatják.
Itt Szumátrán van két dolog, amit szinte minden férfi tud, az egyik a dominó, a másik a gitározás. Akad olyan is, aki ebből él. Egyetlen vagyona a gitárja, ketten felszállnak egy
buszra az egyik énekel a másik, gitározik, az utasok tejelnek. Ebből épp összejön nekik a kajára való. Sztori van rengeteg, a héten megírom a többit, addig remélem az én anyagi
helyzetem is rendeződik.
Most megyek vissza az egyik haverhez, akinél vendégeskedem, mert a húgai várnak, hogy angolul tanulhassanak.
A holnap elmegyek Bukit Lawangba, itt még terem néhány orángután a szabadban.
Ha visszajöttem Medánba, majd írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése