Hello Mindenki!
Jaj a fülem mindjárt szétszakad egy idióta muszlin gyerek játszik valami játékon és egyfolytában lő. Gyanítom Rambonak hiszi magát.
Multkorrol még kimaradt egy-két dolog kezdjük ezekkel.
Langkawi - Gua Kellam - gyógynövény kert – Arau - Penang sziget - Tapa
Fraser Hillnél hagytam abba. Épp sétálunk az utcán, jobbra a golfpálya, balra egy luxusszálló aminek az étterméből Red Hot Chili Peppers szól, ez mindkettőnk kedvenc zenéi közé tartozik. Leültünk zenét hallgatni a pincér a kedvünkért feltolta a hangerőt, mi meg nosztalgiáztunk. Mínusz 10 fok Istenhegyin úton lefelé üvölt a zene, kiszállok az Orbán téren:
- Csukd be az ajtót, mert megfagyok.
- De akkor nem hallom a zenét.
- Akkor ragasszál gyorsabban.
És egyéb párbeszédek.
Ezek után egy hindu figura vett fel minket, kezdésként letettük nála a zöldségeket, és teáztunk. Utána ő még elintézett egy-két dolgot a városban és megcéloztuk Kuala Lumpur egyik külvárosi parkját, a Templer Parkot, ahol lehet csobbanni a vízesésben.
Az ürge útközben meghívott ebédre majd kirakott a parknál és megadta a számát, mondván hívjuk fel este, értünk jön és bulizunk egyet. Ahogy kiszálltunk a kocsiból elkezdett
szakadni az eső, de hamar elállt. Csobbantunk a vízesésben, néztük a fán játszadozó majmokat majd átmentünk a Batu Cavehez.
A barlang hindu szentély és a belsejében lévő barlangi terem akkora, hogy Bessenyei Péter légi-parádét tudna bent tartani.
Viszont ezek az idióták mindenhol kimeszelték a barlang falait két méteres magasságig. Cseppkő van, nem baj, nem számít. Felhívtuk Aput, értünk is jött háromnegyed óra múlva meg is jött egy haverjával. A srác Koko névre hallgat és zenész a Boomerangx nevű, indiai nyelven éneklő rap zenekar frontembere. A lemezeit az egész országban lehet kapni.
Elég jól nyomják.
Először kajálni mentünk, egy hagyományos indiai étterembe, ahol még a személyzet is indiai.
Mindenki kapott egy tiszta banánlevelet, erre szervírozták a különféle jobbnál jobb fogásokat.
A srácok elég sokféle ételt kikértek, hogy végig kóstolhassuk az étlapot.
Ittunk hozzá gyömbérteát és valami kefirszerűséget, amiben paprika darabok is úszkáltak. Az étkezést végül egy kellemesen csípős levessel zártuk. Megyünk a kijárathoz és az arcok szólnak, hogy fizessünk. Erősen meglepődtünk, mert Apu pár órája úgy kezdte, hogy mindent ő áll. Na jó, hát rendben fejenként 600 Ft csak kibírjuk.
Ja tudni kell az ürgéről, hogy elmondása szerint számítógépes cége van 5000 USD marad meg neki havonta, ebből 3000 a családnak és 2000 megy jótékony célra (korház, suli). Megyünk is tovább, következő hely, külvárosi bár billiárd teremmel, valaki kér sört (itt
másfél literes kancsóban mérik), töltenek nekem is, hogy igyak.
Dumálgatunk, hallgatjuk a srácok zenéit, billiárdozunk, elfogy még egy korsó így nyolcunkra.
Idő van, menjünk tovább, szól Apu. Kikérik a számlát, megnézi az egyik, a másik, majd a kezembe nyomjak. Az összeg több mint 3000 Ft, ami itt rengeteg pénz.
Felháborodtam, elmondtam Apunak a róla alkotott véleményem.
Aztán végül összedobták a pénzt és fizettek. Oszinak szóltam, hogy én nem maradok tovább ezekkel. Egyetértett.
Megkértük, hogy nyissa ki a kocsija csomagtartóját, és kivettük a cuccainkat, először nem kapcsoltak, aztán igen. Elindultunk gyalog az éjszakába, jöttek utánunk egyből, hogy ne haragudjunk de leszartuk őket. Átmentünk egy másik útra és perceken belül megállt egy Merci. Kuala Lumpurt még nem akartuk megnézni, csak miután végeztünk a nyugati parttal. Kínai pár vett fel és kivittek az autópálya fizetőkapujához - akár itt is lehetne aludni, de még nem voltunk fáradtak. Hátha valaki felvisz teljesen északra.
Megállt egy Soltész Rezső külsejű ember, ő is zenész, egyházi kórusban (gospel stílusban) énekelnek Tom Jones számokat. Jó párosítás. Mindenesetre nagy arc volt, nem vitt messze, de legalább kint voltunk K.L.-ból.
- Na még egyet várjunk. –javasoltam.
Ekkor volt hajnali 1:30, jött egy busz, megállt és ingyen felvitt minket a legészakabbi városba, Alor Setarba. Reggelre meg is érkeztünk, majd irány a paradicsom, Langkawi szigete.
Nagyon szuper hely, mindenfelé üde zöld őserdők,
hegyek, festői strandok
és rengeteg látnivaló. Krokodil farm, Lepke és Kristály múzeum, akvárium, felvonó, 3 vízesés, ja és az egész sziget vámmentes. 3 napot lazulgattunk és sokkal több állatot láttunk, mint a Taman Negarában. A főúton a fenyőfákon tukán muzsikált, a hegyek teli vannak majmokkal, volt olyan nap, hogy háromfélét láttunk. Kétféle makákó és a legjobb forma külsőre tisztára, mint a gibbon tök fekete, fehér arc (ők az ezüstös langurok)
A szigeten a Terminátor 3 DVD-n, cirka 300 Ft és rengeteg más premier film is ennyibe kerül.
Napi ajánlat DVD lejátszó 40 USD (2003), 6 duracell elem kisrádióval 2 dollár.
Langkawi után jött egy barlang, amiről nem szívesen írok. Kiépítették a turisták számára bent járda, ami barlangi patak felett halad végig és 5 méterenként acéldrótokkal van kifeszítve a cseppkőbe. „Gyönyörű” zöld színű (alga) izzók és mindenhol csak az emberi pusztítás nyomai, alig vártam, hogy kiérjek.
Innen egy gyógynövénykertbe lépdeltünk tovább, ahol méteres varánuszokat láttunk fára mászni. Valamelyik nap stoppolunk az útszélén, úticélunk Penang sziget (rég jártunk szigeten) megáll egy 5 fiatalból álló mikrobuszos csoport. Ők is odamennek, de csak este, előtte még elmennek egy vízeséshez, menjünk mi is. Miért is ne.
A vízesés rendben volt, hét fátyolformájú zuhatag, és szinte mindegyik alatt fürdésre alkalmas medence. Innen elhúztunk délután egy folyópartra, fagyizás, majd irány a helyi naplementéző hely. A műsor a sok felhő miatt elmaradt, nem volt teljesen vörös, de azért így is megérte a látvány. Irány Penang. Átkompoltunk kb. negyed óra, távolban feltűnt a rengeteg felhőkarcoló. A kínaiaknál 5 gyerek az átlag, ezért szükség van minden talpalatnyi helyre, és terjeszkedni csak felfelé tudnak. Kiszálltunk az erődnél a város közepén, kerestünk egy csendes helyet (város közepén) és ott sátort vertünk.
Hamarosan motoros rendőrök jöttek, elnézést kértek a zavarásért, de itt még senki sem aludt (eddig). Ha bármi gondunk van, nyugodtan menjünk be az őrsre, itt van két saroknyira.
Penang legnagyobb városa, Georgetown, ahol aludtunk ez az első malajziai város, ami eléri a minimumot. Maga a sziget nem lenne rossz, mert itt is vannak hegyek, őserdők csak iszonyatosan zsúfolt, mindenhol emberek. Tegnap este egy klassz kis strandra értünk, lent két muszlin csaj csevegett, odamentünk hozzájuk, jókat hülyéskedtünk velük, tűzet raktunk, majd mivel motorral voltak az egyikkel visszamentem a közeli üdülőtelepre kaját nézni, de már 11 felé járt az idő kereke és minden olcsó hely bezárt. Viszont visszafelé én vezettem a mocit, életemben először bal oldali közlekedésben egy félautomata mocival. Tök jó, nincs kuplung, minden sebesség lefelé van és, hogy épp hányasban vagy azt meg a műszerfalon látod.
Visszaváltani sarokkal kell, a váltókart lefelé mozgatva. Nagyon király volt.
Most egy olyan helyen vagyunk, ahol az ország legszebb és egyben legrégebbi közparkja van. Mindenfelé termetes ősfák és tavak.
Mostantól már valószínűleg ritkulnak az üzenetek.
Sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése