2018. november 19., hétfő

Már a boltokban a dél-amerikai stoppos élményeimről szóló könyvem.

Addig is némi étvágygerjesztő:

Kapható:
- Tengerszem túrabolt
Itt tudod megrendelni:
jeti76@gmail.com




Előszó

Biztos felmerül Benned a kérdés, ki ez a figura és milyen jogon ír könyvet a stoppolásról? Legalábbis bennem felmerülne. Iskolai végzettségem szerint dísznövény­kertész vagyok, egyéb foglalkozásaimat tekintve pedig voltam motoros futár, ipari alpinista, plakátragasztó jelenleg pedig túravezető.
Mivel ez a könyv nem kifejezetten a stoppolásról szól, kérlek ne várd, hogy megtanítsalak erre az utazási formára! Arról nem is beszélve, hogy nyilván vannak nálam nagyobb szakértők is a témában, hiszen én csak körülbelül 80.000 kilométert stoppoltam.
Hát akkor miről is fog szólni ez a könyv? Öt hónap dél–amerikai utazás krónikájáról. Jogos kérdés az is, vajon miért van erre szükség, de nekem több okom is van rá, hogy belevágjak. Először is sok barátom bíztatott az élményeim papírra vetésére, mert szerintünk jó lenne, ha ezeket mások is megismerhetnék. Másodszor pedig, míg kint jártam, egyetlen magyar, hátizsákos turistával sem találkoztam! És azok a belgák, franciák, németek, angolok és amerikaiak sem, akikkel az út során beszéltem. Még a világörökség részét képező helyeken is csak évi két-három ma­gyar bejegyzéssel találkoztam a vendégkönyvekben, holott egy átlagos nyugat-európai vagy amerikai ember számára teljesen elfogadott szokás fél, vagy akár egy egész évet itt (mármint Dél-Amerikában) tölteni. Hazánkban sokan inkább autóra, számítógépre vagy egyéb drága holmira költik kevéske összegyűjtött pénzüket, de számomra nagyobb örömöt okozott és több élményt hordozott magával ez az öt hónapig tartó, s tíz országon átívelő utazás, mintha a pénzemet az útiköltség helyett egy gépkocsi vásárlására, vagy egyéb tárgyak megszerzésére fordítottam volna.
Hogy miként lesz valakiből stoppos? Ha nem születtél milliomosnak, jó eséllyel pályázhatsz e szerepkörre, de ha mégis gazdag családból való vagy, akkor se csüggedj! Akár kalandvágyból, vagy a nyelvgyakorlás kedvéért is kipróbálhatod ezt az utazási formát. A stopposok egyébként véleményem szerint egy külön „állatfajta”, akik nyitottak a világra, élvezik az életet és mindenhol feltalálják magukat.
Na de nálam, hogy kezdődött?
1995 nyarán a szél egy újságot sodort elém az utcán, amiben olcsó, spanyolországi nyaralást reklámoztak. Néhány nap múlva már Lloret de Marban heverésztem a tengerparton, hazafelé szóló buszjegy nélkül. Ha azt is megvettem volna, egy hét elteltével haza kellett volna térnem, de én keveselltem ezt az időt. Az utazási irodában azt javasolták, hogy legyen nálam forint és majd kint beszéljem meg a sofőrökkel a hazautazásom. Viszont akadt egy kis bökkenő! Az a busztársaság, amely árban is megfelelt volna, annyira teltházzal közlekedett, hogy a saját idegenvezetőjüket is más céggel indították hazafelé. Így aztán megkértem a sofőrt, írja le nekem a Magyarország felé vezető út vázlatát, amit meg is tett, majd viccesen megjegyezte: „Ha holnap estére a Nyugatiban leszel, vendégem vagy egy sörre!” Az italt ugyan nem nyertem meg – hiszen a hazáig vezető 2000 kilométert három nap alatt teljesítettem –, de az utazás során tapasztalt új élmények olyan erősen megfogtak, hogy azóta sem tudok tőlük szabadulni igaz nem is akarok.
Pár évvel később elstoppoltam a Szaharáig, némi kitérőkkel és vissza. Mindezt 2,5 hónap alatt cirka 40 000 Ft költőpénzből. Igaz 1998 –ban, de ez akkor is kevés pénz volt. Ezen a túrán körbejártam a francia Riviérát, aludtam hajón Barcelonában, az egyik fogam is ott hullott ki. Montserratban hegyi remetével beszélgettem, Andorrában egy gazdag helyi nagypapa vett a szárnyai alá és mutatta meg az országot, a Picos De Europa parkban nagyokat kirándultam és segítettem egy földművesnek leverni a diót a fáról. Portugáliáról rengeteget tudnék mesélni, itt mindennap újabb és újabb pozitív élmények értek. Gibraltárban naplementekor etettem a majmokat és Marokkóban egy hétig utaztam egy izraeli házaspárral. Visszafelé a spanyol tengerparton jöttem végig, akadt olyan ember, aki luxus étterembe hívott enni, de volt, hogy ingyen konyhán kajáltam. Mikor Ausztriába értem, ott már mindenhol hó és hideg fogadott, de nálam akkor csak nyári felszerelés volt. Miután hazaértem, rájöttem, hogy nincs megállás.
Ebből is láthatod stoppolni – bizonyos kereteken belül – szinte mindenhol lehet. Nekem sikerült az Atlasz-hegységben, Peruban 4800 m felett, az Atacama-sivatagban, cannes-i körforgalomban vagy akár egy nizzai alagútban is. Kivéve Chugchilánban, ami erősíti a szabályt. Jobban mondva ott is lehet, ha az ember ráér egy-két napot várni, de erről majd később. Miért pont Dél-Amerika? Ha most azzal kezdeném, itt még nem jártam, nyilván a sarokba hajítanád a könyvet, hogy mégis, ki ez a beképzelt majom?!
Az ötlet nagyjából 1998-ban született meg a fejemben. Éppen a Szaharából tartottam hazafelé – ahová természetesen stoppal indultam útnak – és egy spanyolországi erőd, az Alhambra vörös falai mellett elterülő erdőben készülődtem az alváshoz. Egyszer csak bevillant a gondolat: legközelebb Dél-Amerikába kellene utaznom! Első lépésként rengeteg könyvet elolvastam a földrészről, majd jött az igazi kihívás: előteremteni az utazáshoz szükséges pénzt. Akkoriban plakátragasztóként dolgoztam, és egy héttel az indulás előtt még korántsem voltam biztos benne, hogy minden rendben lesz. Viszont bíztam Albert Einstein bölcsességében, aki szerint amit az emberi elme el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani! Mivel a gondolataim akkoriban egyfolytában Dél-Amerika körül forogtak, biztos voltam benne, hogy valahonnét csak „összekaparom” a hiányzó összeget, és így is lett! Az utolsó pillanatban kaptam egy csomó plusz munkát, ráadásul a szüleim és az egyik főnököm is „megdobtak” némi kölcsönnel. Innen már nem volt visszaút. 739 dollárral és 20 tekercs filmmel a zsebemben nekivágtam a vadonnak!

Lehet, hogy túl gyakran fog előfordulni a pénzkérdés, ami nem véletlen mivel nagyjából napi ezer forint költőpénzem volt. Ezért előre is az elnézésedet kérem.

Itt tudod megrendelni:
stoposokeavilag@gmail.com

4 megjegyzés:

  1. Itt egy volt osztálytársad irigykedik az utazási élményeidre és gratula a könyvhöz! :)

    VálaszTörlés
  2. Karácsonyi ajándék lehet belőle? Mert akkor egyből 4 db-ot kérek! :-)

    VálaszTörlés
  3. Jó napot.Meg fogom venni a Librinél,minden érdekel ami Dél-Amerikában történik, utazások főleg.

    VálaszTörlés
  4. Most jutottam ide erre az oldalra. Természetesen megveszem a könyvet...

    VálaszTörlés