2001. május 2., szerda

Lima, Peru

Halihó a büdös bunkók országából!
Nem felejtkeztem el rólatok csak sok dolgom volt, na lássuk. Felkerestem Chavin de Huantart, Peru legősibb kultúrájának a Chavinnak a központját. A fennmaradt romok álomszép hegyek között terülnek el. Nem kevés a földalatti folyosó és rengeteg pókhálót is össze lehet szedni.
Mellesleg UNESCO világörökség. Jómagam a területen belül sátoroztam és vasárnap reggel kimostam a ruháimat, természetesen parkőri engedéllyel. A srácok jókat mulattak rajta milyen bénán mosok.
1 napom Limában: az egyik buszos jól átvert, a 4 sol helyett, hatból alig akart visszaadni. Ez a másfél sol 30 banán vagy 30 zsemle vagy egy adag sült hal a piacon. A másik buszos kezébe
adtam a címet és ráböktem a végcélra, ami a magyar követség.
Kis idő elteltével kérdem:
Messze van még?
Erre ő:
- Már túl mentünk két kilométerrel.
Köszi. Gyaloglás vissza a követségre. Persze hétfő révén zárva és senki nem beszél magyarul az épületben. Többször is tapasztaltam már, hogy a magyar állam felől csütörtök délután és kedd reggel között, akár meg is dögölhetsz. Irány vissza várost nézni. A 3. mikrobuszba beszálláskor bevertem a fejem, majd beültem egy szabad priccsre, nem semmi a masina, a kormányoszlopról nem csak a borítás, de a gyújtáskapcsoló is hiányzott. Erre a célra ők néhány drótot rendszeresítettek. Műszert ne is keressél, mert az hiába való lenne.
- Most már eleget buszoztam, inkább sétálok. – gondoltam magamban.
Séta közben egy suhanc próbálta levenni az órám, 10 másodperccel később pedig a cimborája próbálkozott a fényképezőgéppel, de mivel 30 kg-os házat cipelek a hátamon, ezért mégse próbáltam utána menni. A helyiek egyből, hívtak rendőrt, de nem vártam meg. Kinek van kedve a szokásos hercehurcához. Lényeg, hogy mindenem megvan. Az egyik busz sofőr
segítségével találtam egy busztársaságot, ahol a jegy fele anyyiba kerül, mint a többieknél. Mint kiderült semmivel nem rosszabb itt is volt TV és videó. A film Pollie, a beszélő papagáj kalandjairól szólt. Piacon ettem egy nem gyenge menüt: indulás előtt hatalmas adag húsleves, utána, egy nagy sűlthal, rizs babfőzelék, saláta, meg chebiche (hagymás hering, olyan mint a
ruszli) összesen, ha fizettem 250Ft –ot. Ja és két pohár limonádé is járt hozzá.
Jártam a világ legmagasabban lévő városában, a neve Cerro De Pasco és 4400 m-en fekszik és megnéztem egy vöröshomokkőből álló geológiai képződmény csoportot is.
24 órás utazás busszal, kb. 400 km a hegyek között. Ami semmi gond, de persze itt is adódtak kalandok. 12 óra buszozás után buszcsere, a cuccaimat feltettük a tetőre, a hálózsákot az utas részbe, a sofőrtől kétszer is megkérdeztem, hogy mikor indul a busz. Azt mondta este 10-kor, ez volt délután ötkor. Nem is volt gyanús, mert az emberek is szétszéledtek.
Elmentem bóklászni és csak hétre mentem vissza, a busz sehol. Enyhén se voltam ideges. Még jó, hogy a fontos dolgok mind nálam maradtak. Kikérdeztem az irodistát, mikor megy a következő buszuk. A válasz: holnap.
Na ezt már nem. Visszakértem a pénzem és kiderült, hogy egy másik cég busza hétkor indul, de már 1/4 8 volt és még gyalogolnom kellett jócskán a másik buszhoz. Szedtem is a lábam, 10 perc múlva nagy dudálás hallatszott mögülem. A kalauz kiüvölt Cusco. Igen.
Huh ezt elértem. 20 sol lett volna a viteldíj, a nő is ennyit adott nekem vissza, de próba szerencse. Elmondtam a sztorit a kalauznak és azt mondtam, hogy csak 10 solom van,
és nem kérek jegyet naná, hogy beleegyezett. Én meg a hátsó 5 széken elterültem. Cuscoban reggel megkerestem az előző buszt, a tetőn volt még a cuccom, a sofőrt is felébresztettem, de ez már másik figura, nem az akitől kérdeztem az indulást. Kivettem a hálózsákom, néhányan bent aludtak, mert itt ez a szokás, ha korán érkezik a busz. Cusco után inka ösvény.
Sok idióta vonattal megy az inka ösvényhez és kicsenget oda vissza 50 dollárt, én ezt 3
helyi busszal, oda vissza 3 dollárból meg plusz 20 km gyaloglásból oldottam meg. Az inkaösvény egész kellemes kis túra 40km, a legmagasabb pontja egy hágó 4200m-en. Akik
vezetővel mennek 3-4 napig tökölnek, nekem másfél nap is elég volt és egy inka erőd maradványai között sátoroztam. Csodálatos naplemente közben vertem fel a sátram, jót aludtam és már nagyon vártam a másnapot. Az ösvény vége természetesen a Machu Picchu, amiről csak annyit, hogy addig nem érdemes meghalni, amíg ezt nem látta az ember. Mivel a vonat drága, ezért nekem visszafele is séta. 5 km a vonatsíneken, aztán őserdei séta. Szürkületkor egy nedves kövön megcsúsztam és egy óra múlva be is dagadt. Végül idő előtt feladtam. A sátorverés legalább egy órát vett igénybe. Éjszakára a matávos pulcsival be is fásliztam a bokám. Reggel derült ki, hogy a kempingezőhelyhez cirka 100m-re lett volna. Csak volt köztünk egy erdő, ezért nem látszott. Az első 3-4 km-t sikerült 2 óra alatt megtennem, a bokám teniszlabda nagyságú, még szerencse, hogy az ösvény majdnem sík terepen vezet. Pár óra gyaloglás után a lábam rájött, hogy én vagyok a jobb és hagyott gyalogolni. Így már 4 km-t is nyomtam óránként, a 15 km-t, 5 óra alatt zúztam le.
A világ legmagasabban lévő hajózható tava a Titicaca tó tszf: 3800 m.
Egész nap hajókáztam rajta, először, egy úszó nádszigeten kötöttünk ki, ami kb. akkora, mint egy kisebb piactér és minden lépésnél azt hiheted, hogy elsüllyedsz, de mégse és mindenki a turistákból él. Innen áthajóztunk Taquile szigetére, ahol a falu 4000 m tszf-en van. Ez a hely se lett a kedvencem Mindenki népviseletben van és minden étteremben ua. a menü is. Az L.P. szerint igazi autentikus hely, szerintem kicsit majomkodás. Ha mégis ellátogatsz ide, akkor menj le a turistacsapásról és nézd meg a sulit. Ott tényleg a való világ vár. Egy biztos a táj álomszép.
Épp most várom a buszindulást a Colca kanyonhoz, ami a világ legmélyebb kanyonja. Bár van egy vetélytárs és még megy a vita. Mindenesetre az is Peruban található.
Drukkoljatok nekem, hogy az egy héttel ezelőtt találkozott kínai filmesekkel találkozzak a Nasca vonalaknál, mert ők bérelnek helikoptert és engem is felvisznek ingyen. Feltéve, ha ott találkozunk, ők péntek - szombat felé érnek oda, ha minden igaz. Elvileg én is így tervezem.
Legközelebb Chiléből írok, ez az ország, amit minden utazó dicsér, legfőként Patagónia. Viszont ott most tél van, ami arrafelé 5-15 fok,
Na majd meglássuk
Csá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése