Santiago, Chile

Útvonal: Arequipa – Cabanaconde –Arequipa – Nasca – Arica (Chile) - Parinacota – Arica -San Pedro De Atacama - Santiago

Először egy kis mosás a Colca Canyonban, majd 500km-es utazás néhány tonna hagyma tetején a Nasca fennsíkra, alvás a kilátóban. Egy percig nem figyeltem a fejlámpámra és átment rajta egy kamion.

De működik. Igaz bekapcsolni macerás, de király. A büdös gyökerek országából kijutni se volt egyszerű, ezek azt hiszik magukról, hogy ők hegyezték a piramisokat. A határon addig nem akartak pecsételni, amíg nem jön egy busz és azzal megyek át a határon. Jött a busz felírtam a nevem, megkaptam a kilépő pecsétet, majd szóltam a sofőrnek, hogy húzzon ki. Hát nem örült. Amíg szívattak, addig elment a stoppom, majd teljes körű hátizsák vizsgálat. A váróterem közepén várakoztam a hátizsákomon fekve, mivel itt még szék sincs. Ezt se díjazták. Na hagyjuk Perút, szép volt, jó volt, de elég. Határ túloldala kész megváltás volt, udvarias emberek mindenfelé és döbbenten néztek rám, hogy mit keresek gyalogosan a sivatag közepén. Egy busz ingyen bevitt Aricaba, az első városba. A különbség a két ország között nem sok kb. mintha Románia és Ausztria között lenne határ. Itt jártam dél-Amerikában először szupermarketben. Az árak pont, mint nálunk csak a kenyér, (ami itt is zsemle, de legalább finom) 1 dollár. Bevásároltam, aztán leültem kajálni a parkolóba, lenyomtam 35dkg-nyi halkonzervet, sajtos zsemlét meg egy joghurtot. Egy ürge végig engem figyelt, pont a joghurt közepén jártam, amikor megjött a felesége. Az ürge mondott neki vmit és nő elindult felém, majd a kezembe nyomott két forró sajtos lángost.

Irány Parinacota. 0 – 4400 m-re megy fel az út 170km-en. Az első kamion lerobbant, jött másik, néhány perc múlva vettem észre, hogy nincs meg a sátor. Szerencsémre az út végig cikcakkban ment felfelé és amikor a pihenőhely föle értünk, megállítottam a kamiont. Kiszálltam és egy kb. 300 m-es homokbuckán rohantam lefelé, mint egy örült. A kamiont még ott találtam a sátrammal együtt. Ecuadorban a diák igazolvánnyal jártam így, amiért visszastoppoltam 250km-t de megérte, aztán a hátizsák és ez, de mind meglett. Alvás

4400 m-en a szabadban. Kellemes nyári idő volt, csak reggel nem bírtam vizet inni, mert jéggé fagyott. Visszafelé szintén kamionstop, üvölt a Mettalicától az Unforgiven, Hotel California stb. Mellettünk egy patakparton néhány vikunya (láma rokona, szarvasnál egy számmal kisebb) legel, körülöttünk 5-6000 m-es csúcsok, vízesések, a fennsíkon néhány viszkacsa (pampaszi nyúl, de jobban hasonlít a csincsillához) ugrál. San Pedro mellett megnéztem a Hold Völgyét, olyan, mint a Grand Canyon, kisebb falakkal és minden fehérlik a sótól. Ide egy indián családdal jutottam el, rengetegen ültek a furgonban és intettek, hogy pattanjak fel hátra a platóra. Süvített a szél rendesen. Megálltunk egy sírhelynél, kicserélték a virágokat, közben a gyerkőcök rohangáltak, aztán a kedvemért tettek egy kitérőt a Hold Völgyébe. Jó órát kolbászoltunk az érdekes formájú sókristályok között.

Visszafelé betértem Calamaba pénzt váltani, a kempingben egy családtól megkérdeztem merre van a recepció. Az árfolyam elég gáz, ezért nem is váltottam. Kifelé megköszöntem az ürgének és megkérdeztem, hogy nem-e tud valami váltóhelyet a városban.

- Ma sajnos vasárnap van, ezért mindegyik zárva. Honnan jöttél, hova mész?

Miután válaszoltam a kérdéseire, meghívott magukhoz. A felesége is bólogatott.

Velük lakott még az ürge bátyja is és vacsora közben spanyolul tanítottak. Cserébe sokat meséltem a magyar történelemről, a honfoglalástól Erdélyig. Elég tájékozottak voltak, Attiláról is hallottak. Aztán nyelvcsaládok és a fő emberi rasszok jöttek szóba. Anturo

Csodálkozott, hogy miért nem szőke, kék szemű vagyok, felvilágosítottam, hogy az az északi típus, nem pedig a magyar. A közértben vettünk egy üveg piscot (sivatagi szőlőpárlatból készült szeszes ital) és spriteal iszogattuk, közben megjött egy barátjuk is, aki megadta az anyja telefon számát, ha délen járok hívjam fel. Ő majd jól megvendégel és alhatok is nála. Másnap úgy váltam el a családtól, mintha évek óta ismernénk egymást és a lelkemre kötötték, hogy Patagóniából mindenképp telefonáljak. Két nap alatt stoppoltam le 1500 km-t, ez normális Európában is. Az egyik Kamionos ürge, amikor meghallotta, hogy magyar vagyok jobban örült, mint én amikor átléptem a chilei határt. Ezek az arcok nagyon bírnak minket, aminek az oka, hogy Puskás Öcsi itt élt két évig. Végre kiértem a sivatagból, 2 hétig mást sem láttam csak követ és homokot. Itt vagyok Santiagóban és most ősz van, jártam a föld legmelegebb helyén az Atacama sivatagban és igen furcsa kontraszt volt, hogy a távolban mindenfelé havas csúcsok meredeznek. A múlt héten volt valami a levegőben, minden kamionnal bedöglött. Az egyikből kifogyott a benzin, a sofőr elment benzint szerezni, addig én voltam a legyek ura a sivatagban. A másiknak a kereke eresztett, aztán volt, aminek a hidraulikával volt problémája. Több, mint egy hete vagyok Chilében, de eddig még csak jófej emberekkel találkoztam. Mindegyik sofőr megkínál vmivel, volt aki tengeri herkentyű levesre hívott meg a sivatag közepén. Csak úgy csörögtek a tányérban a fehér kagylóhéjak. Mások

gyümölccsel, keksszel vagy jégkrémmel kínáltak.

Stoppolt már neked rendőr? Itt ez is lehetséges.

Egy picike faluból mentem megnézni egy geoglyphist. Ez akár a grafiti elődje is lehetne, olyan mint a Nasca vonalak. Indiánok készítettek, ábrázolhatnak élőlényt, stilizált növényeket, képzeletbeli lényeket, valamint a geometriai adatokat.

Megérkeztem a rendőrségi ellenőrző ponthoz. Itt mindenkinek meg kell állni, előadtam a tervemet. Ő leültetett és határozott szigorral szólt az érkező jármű sofőrjének, hogy magyar turista vagyok és vigyen el a vonalakhoz. Visszafelé sajnos már nem ment ennyire egyszerűen, másnap a 14km-es távból 10-et gyalogoltam. Ennyi idő volt, mire jött az első autó. Mostantól csökkeni fognak a mailek mert, itt 1,5 dollár egy óra, illetve haladok Patagónia felé és ott már ritkulnak a városok.

Picike ország ez a Chile 5200km az É-D távolság.

Szervusztok barátaim többet írjatok!