Ülünk a bicajon és a kínai turisták kedvelt útvonalán
tartunk a legfelkapottabb látnivalók felé. Útközben rengeteg tandemes mellett tekerünk
el és mosolygunk rajtuk.
Mielőtt elmegyünk Yangsuóba, meg kéne venni a Hong Kongba
szóló vonatjegyünket. Megkértük a portás kiscsajt, ő kínaiul lefirkantotta a
szöveget, besétáltunk a közeli jegypénztárba és átnyújtottuk a ceetlit az
egyenruhás hölgynek.
Parkolóban legelsőként a ticket office tűnt fel, boldog mosollyal az arcunkon kifizettük a kínai állam számára a pofátlan árú belépőt és mentünk a lépcsősor felé. Útközben a szokásos gagyi piac és hordszékesek. Ha a kedves delikvens fáradt vagy derogál neki a lépcsőmászás, akkor potom 7-8-10 000 forintért felviszik a kilátóba. A legérdekesebbek az árus nénik, akiknek a hajuk nem ritkán a térdükig ér.
Kína hatalmas ország, teli kulturális látnivalókkal és természeti csodákkal, amit 10 nap alatt lehetetlen körbejárni, ezért a választásunk a Guangxi tartományra esett. Kínának ezt a részét a gasztronómiája miatt nem, de a lélegzetelállító rizsteraszai vagy a trópusi kúpkarsztjai miatt mindenképp érdemes felkeresni.
Banglades kapcsán van egy érdekesség, amiről eddig megfeledkeztem. Ha ránéztek a térképre világosan látszik, hogy szinte minden oldalról India veszi körbe, viszont fél óra az időeltolódás.
22 óra utazás után érkeztem meg az ország legfelkapottabb tengerparti üdülőhelyére, Cox Bazárba. Na ez a hely se fog még a hazai utazási irodák palettáján feltűnni néhány évig az tuti.
Mongla a legutolsó lakott település a Sundarbun Nemzeti Park előtt, és ezt nagyon jól tudja itt mindenki. Többen is próbálnak mellém szegődni, hajókirándulásokkal ostromolni és szállást mutatni.