Ismét gép elé vetődtem!
Eseményekben nem volt hiány. 31 új utas jött a múlt héten és én is visszaköltöztem Antalyába a régi hotelembe. Magam mögött hagytam az idióta primitív Ruszki sleppet és sajna az all inclusive szállást is.
Szerencsére a csapatban mindenki jófej volt, sehol semmi gond, szépen fizettek is be a túrákra és legalább én is, jól kerestem.
Attila tanácsait megfogadtam: Csak legyél laza, ne aggódj és minden rendben lesz.
És tényleg nagyon birkák az emberek. Azt csináljak, amit mondok. Ha a gözleme( palacsintaszerű rétestészta) kipróbálását javaslom megkóstoljak, ha eleget mesélek a romokról nem kérdezősködnek sokat, ha mondom, hogy adjanak borravalót a sofőrnek adnak.
Az utolsó nagyon jó kis csapat volt.
Első nap elvittem őket várost nézni, amit már csípőből kiráztam és nagyon jól érezték magukat, majd jött a rafting.
Két család 8 fő. A terep nem kemény, de baromi jó buli, vetélkedők, kaja, vízi harcok.
Beültünk egy hajóba a vezetővel, Dani a 8 éves kissrác ült középen és mindig nógatott minket: Gyorsabban apa, érjük utol őket, locsoljuk le, jaj de király ez az ugrató, stb.
10 perc evezés után jött az első kihívás, felmászni a római kori hídra, majd megfogni az előttünk álló mentőmellényt és begyalogolni a jéghideg vízbe, ahol nem ér le a lábunk.
A mögöttem álló orosz csaj nagyon be volt szarva és iszonyatosan kapaszkodott. A túlparton már vártak a segítők és köteleket bedobálva húztak ki az arra rászoruló csapatokat. Visszaszálltunk a raftba és 1 óra önfeledt evezés és csorgás. Akiket utolértünk, azokat megtámadtuk: lapáttal majd bukósisakkal fröcskölős, akit tudtunk azt berántottuk a vízbe, aztán megléptünk. Szóval nem hoztunk szégyent a magyarokra. Majd ebédre sült pisztráng és svédasztalos fogások. Teli gyomorral vissza a vízre, kisebb harcok, majd újra kikötés, jött az ügyességi verseny. 40-50 ember körbe áll, a lapátjával 1 sípszónál jobbra, kettőnél balra ugrás, háromnál tánc. Persze minden körben kiesett valaki, aki eldobta az evezőt.
Végül 2 hölgy maradt, 1 orosz és Dani anyja. Nekik térdig érő vízben kellett állni és körbe forogni az evezővel. Amikor megszédültek, letették az evezőt és a vízben kellett átugrálni a lapátot. Végül mi nyertünk. Az egyik segítő nepáli és abban a faluban lakik, ahol Sushma, akitől kaptam a nyakláncom és persze ismeri. Novemberben megy haza és átadja neki üdvözletemet. Utolsó 20 perc evezés, majd a cél. Itt lehetett képet vásárolni, mert a szemfüles helybeliek minden ponton a parton állva fotóztak és videóztak. Ezután levetítették a rólunk készült filmet, amit mindenki megvehetett. Nagyon profi, zene alatta, lassított, gyorsított felvétel.
Aztán 12 főt elvittem hajókázni, Mikulás templom, Mirai sziklasírok, elsüllyedt likiai város. Persze itt is jól érezték magukat.
Múltkor 10 utas volt velem egy szálláson, egy 6 tagú család és 2 pár. Ők nem fizettek be a programokra, viszont kibéreltek a városnézésre.
Ha valaki olcsón akar nyaralni, annak egy tipp. Érdemes bemenni bármikor egy last minute központba, megnézni a holnap induló kínálatot és megkérdezni melyik iroda szervezi. Őket felkeresni indulás előtti estén vagy indulás napján és akár fél áron vagy még olcsóbban is utazhattok. Most 11-en vannak az én szállodámban. Csütörtökön voltunk várost nézni, tegnap privátba mentünk be, holnap ismét a már említett hajókirándulás. Velük is jól megvagyok.
A pénz nem túl sok, erre a hétre csak 60 euró, viszont meló sincs. Szerdán hazarepülök velük. 9: 30-ra hazaérek és 10: 30-kor már repülök is vissza, a cégnek ez volt a legegyszerűbb a 30 napos vízum miatt.
Hát Ennyi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése