Taipei sava-borsa

Taipei, Tajvan

Továbbra is tart a meleg, de hát nem baj ezért is vagyok itt!

Tegnapelőttnél hagytam abba, ma szintén a reggeli torna ébresztett.

Ezúttal én is megmozgattam magam, miután felkeltem. Kisétáltam a falu szélére és lestoppoltam a kanyon másik végébe Tarokoba!

Motort béreltem és már húztam is neki a frankó kanyarokban.

Kinéztem pár helyet, ami jó lehet, de az egész nap csúcs szuperül sikerült. Tengerszintről indultam és az út szinte végig a hegyek között ment. A biztonság kedvéért vittem pulcsit és hosszú nacit. Átrepesztettem rengeteg alagúton a vízeséseket már nem is számoltam, és jó messzire elláttam az előttem kígyó módjára tekergő országúton. Forgalom szinte zéró és falvak sincsenek, mentem 57 km-t az első faluig, addig csak a buja dzsungel és a hegyi panoráma. Itt már kissé fáztam, ami nem a véletlen műve, hanem a 2500 méteres magasságé. Jól bekajáltam aztán pörgettem a mocit tovább, az út még mindig felfelé vitt ezerrel. 3275 méternél meg is állt. Ilyen magasan se voltam még mocival. A hágóból a világ végéig elláttam volna, de az a fránya köd eltakarta. Mindegy így is álomszép volt, ne legyünk telhetetlenek. Beszélgettem helyi arcokkal, megmászták a közeli 3500 méteres csúcsot, ránézésre lehetett vagy 20 perc. De azért van itt is pár faszagyerek feltekertek ide is a bringás mókusok. Kissé hűs lett a klíma, kávéztam aztán miután a köd is leereszkedett inkább visszaindultam. Motorversenyző tempóban menekültem az eső elől. Hiába van jó idő, de így könnyű megfázni. Balin is sikerült. Végül csak utolért az eső, én meg rátapadtam az előttem menetelő autóra és az fogta nekem a zuhit, de amikor monszunszerűre váltott, kicsit félreálltam. Hamar elállt, megnéztem a 3000 évnél is öregebb szent fát, cédrus erdőket és csapattam tovább lefelé. Olyan 1500 m alatt már jó idő volt, se eső, se nedves út. Lakhelyem közelében találtam még egy ösvényt. Megnézzük, mit tud. A moci bírta, keskeny kis ösvény magasan a folyó felett, balra sziklafal, jobbról szakadék, aztán jött a függőhíd, ott is átkeltünk. De ha itt a helyiek kis traktorral közlekednek, akkor én is jó vagyok. Végig szép tájak, aztán 6 km után be is értem egy zöldségtermesztő kis faluba. Majd vissza a helyemre. Mivel a motorbérlés egy napra szól, ezért a mocit leraktam a templom elé, aminek a vendégházában laktam. Másnap cuccostól le a városba. Megfűztem a moci gazdáját, hogy vigyenek el az állomásra. Így is lett. De a legközelebbi vonatra, több mint 2 órát kellett volna várni, ezért inkább stoppoltam. Kiálltam a főútra. 5 percet se vártam, igaz hogy csak a szomszéd faluig jutottam, még 2 perc várakozás. ez már 25 km-es fuvar lett. Utána a 3. stoppom egyenesen Taipeiig vitt, ami onnan még 150 km. A bácsi a szállásom előtt tett ki. Újabb dormbed 4 személyes, van ingyen net a házban (innen írok), meg TV szoba is bár én ott csak átutazóban jártam még.

Taipei elég gyenge hely, sok mindent megnéztem, de nem adott túl sokat. Mindenhol plázák, épülő házak és tökegyforma panelek. Nincs hangulata. Bangkoknak vagy Delhinek van, de itt nem jött le. Elmentem egy volt diktátor emlékére állított emlékfalhoz, alatta múzeum. Valami dinókiállítás volt. Te ennyi embert sorba állni, döbbenet. Oké vasárnap volt, de Taipei lakossága elvileg csak 2,5 millió.

Az emberek hosszú kígyózó sorokban álltak és türelmesen vártak a bejutásra. Na jó itt legalább volt klíma, innen gyalog mentem a botanikus kerthez, útközben az egyik múzeumnál egy festőnek volt kiállítása, itt annyi ember állt sorban, hogy a Blahától az Astoriáig biztos elzárnák a forgalmat és nagyrészük a tűző napon. Kérdem én bejutsz és mit látsz, semmit csak embereket. Metro nagyon komoly, van belőle vagy 5, néha föld alatt, máskor fölött, van sofőrös és a nélküli is. BKV jöhetne ide tanulni és nem kéne egy nyamvadt kaller se. Automatában veszel jegyet, elfogad minden papírpénzt is, még ha gyűrött, akkor is!

A kis térképen látod, hogy mennyibe fáj ahova te mész és beütöd a számot, majd fizetsz. Jön a kupon, hozzáérinted a kapuhoz, az beenged. Na jó nálunk beugrana a nagy kancigány, de hát kifele is ki kell jutnia valahogy. És ez a rohadt kis zseton okos. Továbbmentem valahol hátha lehet sunnyogni, az már más árzóna volt és nem akart kiengedni. Végül valakire rátapadtam és így ki tudtam jutni. A zsetont sikerült még egyszer felhasználni. A bérleteseknél mentem be, kifele pedig már jóhelyen. Megnéztem egy-két templomot is, de ezek a kínai giccses építmények nagyon nem hatnak rám. Viszont az esti piac, az már igen.

Egy népstadionnyi fedett terület csak kajaárusokból, persze szinte mindenki ugyanazt árulja, de látványnak nem rossz.

Van mindenhol kagylós omlett, aztán egy leves, amiben halak és zöldségek úszkálnak. Ez a sült angyalhal zöldséggel, mint később kiderült és a legjobb a japános stílusban elkészített. Leülsz a székre előtted izzó sütőlap és a mester, mindig süt valamit (hal, hús, zöldség) és aki elsőnek kéri, annak nyújtja. Ők striguláznak a kis papirkájukon, aztán a végén, miután jóllaktak, rendezik a számlát. Vannak itt belsőség árusok, vagy malacfüles, édességes, fagyis, de majd a képeken látni fogjátok mi minden van még itt.

Kijövök innen és a vursli közepén találom magam, céllövöldék sora. Az egyiknél vastag szigetelőszalagon lóg több különböző címletű pénz és miután leesik a tiéd. Persze ehhez nem kettőt kell lőni. Aztán van célbadobálda plüss figurákért vagy ki tud több kosarat dobni egy perc alatt. Miután besokalltam az élménytől kimentem az utcára, na az se rossz. Ennyi embert meg Indiában a világ (állítólag) legforgalmasabb utcáján sem látsz. Benézek az utcába nincs az a kairói vagy török bazár, ahol ennyi ember lenne. Keskeny utca, középen árusok, egyből az elején 2 srác árulna valamit, jönnek a rendőrök és már viszik is őket. A többiek ezek szerint legálisan árulnak. Jobbról butik, balról butik, középen meg utcai árusok. Az egyik sáv az oda, a másik a vissza forgalom. A világ összes gagyija fellelhető itt. A legjobb a menő övek sora ezeket fadobozba csomagolva árulják, de vannak órák, trikók, és Hello Kittyk is szép számmal. Csak azt nem tudom, kihívta ide ezt a sok embert.

A divat errefelé, hogy akinek van ölebe az táskába teszi, ebből kilóg a kedvenc feje, nyugodtan tud kifelé kukucskálni és visszük a piacra. Rengeteg ilyet láttam, lehet, hogy drágák és menők vagy csak a gazdája félti őket a vágóhídtól. A döbbenet az, hogy láttam több száz kajáldát és némelyik helyen 100 méteres sorok vannak, ilyen például a génmanipulált sült csirkés. Akkora csirke szárnyakat árulnak, hogy az már malacsültnek is nagy lenne. Aztán még nagyon népszerűek a jégkásásak is.

Miután elegem lett a téblábolásból beültem egy igazi kifőzdébe, semmi dizájn, csak a falak meg a lakomázók tömege. Van itt sűrű gombaleves tésztával meg gombás rizs.

A néni úgy pörgött, hogy otthon bármelyik meki soron kívül alkalmazná.

Ma sok kedvem nem volt a városi nyüzsgéshez, ezért felbuszoztam Taipei Normafájához.

A busz 500 méterig visz fel, itt már kezdődik az őserdő. Egyébként maga a város fekvése csúcs, mindenhol hegyek veszik körül.

Csak ne lennének ezek a rusnya házak!

Felsétáltam a klassz kis erdei úton a park központjáig, ami hétfő révén zárva, a közeli ingyenes gyógyfürdő is zárva, és a teaültetvényekhez tartó felvonó is zárva. Végülis mindegy tankoltam vizet, aztán hajra. Megcéloztam egy 2 km hosszú ösvényt, ez visz a csúcsra 1120 m. Végig csak lépcsők. Viszont az erdő nagyon látványos. Hamarosan feltűnt egy mókus óriási nagy vörös farokkal, elővettem egy kis kenyeret, hamarosan négyen lettek és boldogan lakomáztak. Alaposan leizzadtam mire felértem a csúcsra, ott éppen szemerkélt a hűsítő eső. Ez nagyon jól esett.

Lefelé más irányt néztem ki, először törpe bambuszerdőn és pampafüvek között, majd Rhododendron erdőben haladtam. Ekkora már az idő is tisztult és láttam fentről Taipei betondzsungelét. Alólam kénes gázok jöttem fel és pár perc múlva megláttam a vulkáni utóműködéseket okozó sziklás részt. Ide is tanösvény visz és minden ki van írva angolul is. A metró szintén figyelmeztet, ha van látnivaló és minden állomáson van ingyenes tiszta WC is. A legnehezebb a metróból kijutni, a főpályaudvarnál közel egy kilométert gyalogolsz a föld alatt, mire felérsz. Hát igen van ott pláza, 2 metró találkozik meg a vasutak.

Sokszor inkább fent lavíroztam a kocsik között, mert így is egyszerűbb közlekedni, mint az alagútrendszerben bolyongani. Ez csak a rendőrt zavarta.

Szóval a túrázás nekem sokkal többet ért, mintha a városban maradtam volna. Lefelé szintén stopp, zenetanárok vettek fel, ismertek Kodályt és Bartókot, na meg a jó kis magyar borokat.

Tegnap voltam a Taipei 101-ben. A világ legmagasabb épülete (már nem az arabok megelőzték). Nagyra vannak magukkal, szerintem csúnya állítólag bambuszt imitál. Szerintem nem.

Fel lehet menni a 88.-ra ott van a kilátó, feltéve ha, fizetsz 2000 Ft-ot.

Azért fizessek, hogy lássam ezeket a házakat fentről?

Hát nem.

Ma a hegyről sokkal többet láttam. A 85.-en van étterem, oda meg előre kellett volna helyet foglalni. Igazándiból én a 80.-ra akartam volna menni, mert onnan ingyen is látni a műsort, de mivel ez egy irodaépület és tegnap vasárnap volt, ezért zárva az a lift, ami arra megy. Ma meg már nem mentem vissza. Döbbenet Malajziába büszkén, ingyen felengednek a Petronasba, filmet is mutatnak előtte, ezek meg itt pénzzé teszik. Ja és van olyan szabadtéri kilátója, ahová 20 000 Ft-ért engednek fel. Tudod ki. Érdekes módon Tajvanban nagyon kevés a fehér turista, pedig az ország gyönyörű. És ami furcsa, hogy SENKI nem beszél angolul. Néhányan a fővárosban, de az is inkább makogás. Ázsiában csak Vietnám (2003) volt ilyen. Na mindegy.

Holnap tűzök Indonéziába.

Majd onnan is jelentkezem egyszer csak.