Mandalay, Inle tó – 2 napos gyalogtúra
Na Hi!
Még jó, hogy csak most kezdtem el írni, mert a generátorból kifogyott a benzin, de semmi gáz feltöltötték, és már minden oké. Ja, merthogy itt nincs közvilágítás ( a palotát világítják), minden aggregátorról megy, a hotelekben is. Amíg ők töltötték a masinát, addig én elszívtam egy jó burmai szivart, és néztem a palota mögött az óriási teliholdat.
Tegnap a túránál hagytam abba. Reggel fél nyolckor indulás, csónakon átszeltük az Inle tavat, és a poros földúton dübörögtünk hármasban. A vezetőm Robert, tisztára úgy néz ki, mint Kamaszuka, a jó katona (Kincs, ami nincs) a másik mókus pedig az állandóan vigyorgó indiai származású sógora. A túra nem a táj, hanem az emberek és az életképek miatt keltette fel a figyelmem. Itt a falvakban elő emberek nem majomkodnak, nem árulnak ajándéktárgyakat, csak élik a megszokott életüket, és megbámuljak az erre tévedő turistát. Útközben rőzsehordók, ökrös szekerek, bambuszvágók, kosárfonók és egyéb igazi falusi létre utaló jelek mutatkoztak. Ebédre a falu szélén egy házba tértünk be. A ház elég tágas, de bútor nem sok van benne. Az emeletet a nappali és a raktár egyben. Egyik sarokban háziszentély, földimogyikupac a másikban, válogatás előtt álló főznivaló rizs, a háló egy elkerített helyiség függőággyal, és gyékényekkel. Kamaszuka és Raja nekiállt főzni, addig én kinéztem a kertbe. 2 srác cementet rostált és kölykök rohangáltak mindenfelé. A konyha se az a hiltoni, de az nem is érdekelne. Lobogó tűz, felette az edények, és készül a finom ebéd. Zöldségleves, zöldséges rizs, végül kávé és gyümölcsök. Közben már a haverok is idesereglettek megnézni a fehér embert és a leendő kajamaradékot. Néhány magyar fémpénzt szétosztottam közöttük, amit ők nagy örömmel nézegettek. Közben minden mozdulatomat lesték, még tea, még rizs, még kávé. Szegények, koszosak, piszkosak, de belül sokkal többet érnek, mint a legtöbb ember. És persze állandóan mosolyognak! Megyünk tovább, a következő faluból traktor hajt ki tömve emberekkel, majd kicsit később, faekével és ökrökkel szántanak. A következő falu zseniális, minden ember külön karakter, és szinte mindegyiket le kellett fotóznom. A képek magukért fognak beszélni. Jó, hogy vannak még ilyen helyek, amit még nem sikerült elrontanunk. Megjöttünk a kolostorhoz, ahol alszunk. Kertben nyomós kút, Kamaszuka vizet húz, ami egyből egy kis fallal körbevett medencébe ömlik, ez a fürdőszoba. A WC-k a szemközti dombon vannak, és mindegyiknek fából van a teteje, kis fatemplomra emlékeztet. Később persze jön még pár turista, estére 15-20-an jöhettünk össze. Igazi utazók, nem olyanok, akik pár hétre jönnek. Van egy 55 éves olasz Pampalini, aki 25 éve stoppal járta körbe Afrikát cirka 1,5 év alatt, volt, hogy 3 napot várt egy helyen. A másik egy luxemburgi (külsőre mint egy gróf) vett 1 régi mercit 2000 euróért, és miután hazamegy, otthon lesz 4 hónapot, majd ezzel az autóval vág neki Afrikának. Ha lerohad, otthagyja, vagy elajándékozza valakinek. Samuin is volt, a belga étteremben beszélget egy taggal, mint kiderült abban a kis faluban lakik ahol ő, ugyanabban az utcában és a szomszéd házban, de Thaiföldön találkoztak először. Aztán svájci pár, ők voltak talán a legjobb arcok. Közben kész lett a vacsim. Sütőtök leves, párolt zöldségek, tényleg vadrizs, paradicsom sali földimogyival, valami tuning szószban, gulyásra emlékeztető mártás és egy üveg citromos ízesítésű rizspálinka. Ettől Kamaszuka be is nyomott rendesen, pedig csak egy pohárral ivott. 60 éves, népes családdal bír, és a kora ellenére meglepően jó kondiban van, most épp szerintem ugyanazon az ösvényen jár egy kanadai csajjal. A kolostorban mindenki saját szobát kapott, amik egymástól csak lepedővel voltak elválasztva. Én meg kinéztem a faluba, játszó kiskölykök, kézzel rizslisztet készítő asszonyok, ablakból lesekvő idősek és minden, ami kell. Este a kolostorból TV hangja üvöltött, és a környék szegényei itt nézték az aktuális műsort. Reggel 5-kor a szerzetesek éneke ébresztett mindenkit, de azért valahogy sikerült ismét álomba ringatniuk. Klassz reggeli, omlettel pirítóssal, kávéval, aztán indulás. Sajnos most szólt a srác hogy a generátor nem nyerő, így hát be kell fejeznem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése