Varkala-beach, Kerala

Pondicherry – Madurai – Comorin-fok - Varkala

Na szóval a múltkor nagyjából az esküvőnél fejeztem be az írást. Ezen kívül a lány szülei fizetik a hozományt a fiú családjának, és az esküvő után a fiú szüleinél laknak majd. Együtt mindenki! Gondolhatjátok!

Pondicherry nagyon kellemes kis hely, a francia negyed teli van múlt századi villákkal, kicsit hasonlít az Andrássy út közeli villanegyedre, csak itt pálmafák, trópusi környezet, színes száriba öltözött hölgyek és riksások tömege tarkítja az élményt.

Közben TV sztár lettem, vagy mi.

Sétálok az utcán, meglátok 1 dinnye árust, veszek is két szeletet és mint kiderül épp filmet forgatnak. Odajön hozzám a direktor és megkérdezi, hogy elvállalnék-e egy apró jelenetet.

A feladat testhez álló, dinnyét kell enni. Állok a dinnyés kocsija előtt, bermuda, póló, Pampalini sapka és majszolom a dinnyét, ami orrán-száján folyik rám, közben az úttesten elgördül egy luxusautó, benne két helyi bombázó, lélegzetelállító selyem száriban és néznek kifelé bambán. Hát ennyi a történet.

Múltkor kicsit lehúztam Indiát, de már teljesen megszoktam a helyi viszonyokat, ha épp valami apróság történik, káromkodok néhányat és pár perc múlva, elszáll a düh.

Megnéztem Madurai városát is, itt az ősi mag a főtemplom köre épült. Eleinte csak az úri réteg lakott itt, de aztán jött a köznép és a csórók is, így bővült a templom és a város is.

Ma a templom 70 hektárt foglal el és ezen belül csak mezítláb lehet flangálni.

Meglepő módon, nem kértek belépőt. Viszont a templom belsejében található az 1000 oszlop csarnoka, ami csak 996, (nem én számoltam meg) viszont mindegyeket díszesen megfaragták és a legtöbbön a főbb hindu istenek láthatóak. Már kezdtem hiányolni a színes giccsparádés Disneylandre hasonlító templomokat. Na ez a minta példája azoknak. 60 méter magas tornyokon, minden centit kihasználtak. És rogyásig vannak ember, állat és egyéb mitológiai figurákkal. Innen letűztem a Comorin-fokhoz (India legdélebbi pontja), itt 3 tenger találkozik (Bengál-öböl, Arab-tenger és az Indiai-óceán). Szabad szemmel ugyan nem láttam, ezt csak a fotókon látni, viszont a naplemente szenzációs volt. Tudjátok úgy, ahogy kell, előtted a végtelen tenger, a napocska aranyhidat képez és a zeniten alábukik, miután vörösre festette az egész égboltot.

Mostmár behúztam a féket, elég volt az állandó utazásból, most jön a dolog élvezeti része, napfény, tenger, pálmafák.

Ma megérkeztem Varkalába, ami eléggé felkapott tengerparti üdülőhely itt délen.

A tengerrel nincs is gond, melegebb mint nyáron a Balaton. A strand számomra semmi extra, nagy homokozó fák nélkül. Viszont ha háttal állok a tengernek vörös sziklákat látok, aminek a tetején fut végig a hangulatos tengerparti korzó. Na ez már igen, pálmafák, csajok, jó zenék, rengeteg étterem és persze tengeri herkentyűk. Pár órája sétálgatok itt fent, mindenhol kirakva az óriási kardhalak, pörölycápák és a rákok.

Na mondom, megkérdezem mit kóstál itt a kaja, de úgyis drága nekem. És nem.

Majdnem ugyanazok az árak, mint máshol. Elfeküdtem az első sorban és néztem a naplementét, berendeltem egy rákos masalat (rák, kókuszos mártás, paradicsom, fűszerek)

Akkora adagot raktak le elém, hogy nem kellett repetát kérnem. A végén, kevesebb mint 300 Ft-ot fizettem üccsivel és rizzsel.

Épp koktél akció volt, egyet fizet, kettőt kap, 500 Ft-ért két ismert koktél, az nem rossz ár, de most kihagytam, mert nem nagyon akartam ott leragadni, hogy tudjak nektek és az argentin cimbiknek írni. De holnap bepótolom. Magamról már sokat írtam, így kicsit most írok Indiáról is.

Szegénység: azt hittem, hogy a muszlin szegénységnél, amit láttam Kairóban és Jakartában nincs rosszabb, de India túl tesz mindenen. Több millió ember éhezik, és utcán lakik, sok embernek életében nem volt, és nem is lesz soha cipője. Hihetetlen viszonyok vannak.

Rengetegen mocsárban fürdenek, mosnak és ebből a vízből is isznak. Az alsóbb kasztok kézzel végeznek olyan munkákat, amit nálunk gépek. Az aszfaltozó munkások tetőtől-talpig feketék és ragadnak a szuroktól, a köveket kézzel (kalapáccsal) törik, egész nap látástól- mikulásig és a fizetség ezért néhány forint, ami még a kajára sem elég. Láttam olyan várost, ahol km hosszan sátortáborok voltak a főutcán. Emberek nejlonzsákból csinálnak sátrakat, amiket botokkal támasztanak ki és kövekkel rögzítik a talajhoz. Némelyiken faajtó van zárral. És ezek itt és az utcán élik le az életüket, itt alszanak főznek és szaporodnak (eléggé rendesen).

ÉS MÉG MI PANASZKODUNK!!!

Inkább témát váltok.

Emberek: általában segítőkészek, de taplók.

A buszról és vonatról le illetve felszállni nem egyszerű művelet, 20 ember szállna le, de 40 fel. Szinte mindenki rá ér, de ilyenkor megőrülnek. A felszállók nem hagyják az embert leszállni és amikor „véletlenül” rálépek vagy fellököm, mert nem hagy leszállni, még neki áll feljebb. A bámulásról és kéregetésről már írtam.

Szerintem a két legnagyobb probléma az országban az egészségügy és az iskola.

Mindkettőért fizetni kell. Ugye már írtam Nepálból, hogy egy nem állami suli 5 havi bérébe kerül egy átlag polgárnak. Persze megértem azt is, hogy ennyi embernek az oktatásához és gyógyításához nem kevés pénz kell, de így sok helyen elég kaotikusak a viszonyok.

Közlekedés - városon belül- riksa: kisebb távra jó bár a legtöbb sofőr csontsovány és nehézkesen teker, sokuknak a riksájuk az otthona. 25 Ft-tal el lehet intézni 2-3 km-es távot, hosszabb távra 50 Ft.

Tuk-tuk: mennek mint a meszes, de mégsem ütköznek össze, ezt a legtöbb tag bérli valakitől, mint a mobil telefont is, ez kb. 50-100 Ft távtól függően, viszont nagyon kényelmes, amikor az ember leszáll a buszról vagy vonatról és nincs kedve gyalogolni a szálláshelyre.

Buszok: - rövid távú busz - katasztrófa, lassú minden méteren le-fel száll valaki és másodpercenként szól a légkürt és jobban hasonlít a marhavagonra, mint egy közlekedési eszközre.

Hosszabb távú buszok: átlag óránként 40 km/ h némelyik egész kényelmes, és 2Ft/km-re jön ki az utazás. Nagy előnyük, hogy azonnal indulnak, akármikor értem a buszállomásra 20 percnél többet nem vártam távolsági buszra. Ha épp nem volt oda ahová mentem, akkor félútig vagy nagyobb városig mentem és ott kapásból tudtam buszt cserélni.

Vonat: hosszú távra csak ezt szabad használni, a legkényelmesebb járgány, óránként kb. 50 km/h, 2Ft /km vagy 1000 km-nél hosszabb távon akár 1 Ft-ra is lemehet az ára, viszont macera a jegyvétel és legtöbbször csak másnapra kapsz jegyet vagy várólista, aztán amikor leszáll pár ember, akkor meglesz az alvóhelyed. Kicsit unalmas, mert mindenfelé ugyanolyan a táj: rizsföldek, cukornád, kukorica és síkság.

Tudnék még bőven írni, de zár a kóceráj.

Ja a cipzáros embert még nem meséltem el, sebaj majd legközelebb.