2017 őszén megérkeztünk a marrakeshi reptérre és amikor visszakaptam az útlevelemet az egyik lap falevél módjára hullott a földre.
Na vajon melyik?
Nyilván a fényképes!
Sajna Borneón a dzsungelben kissé megázott az útlevél és már a magyar határőr is csúnyán nézett az instabil lapra.
A kieséssel csak annyi a gond, hogy novemberben történt és télen sokfelé akartam utazni.
Sőt volt is pár megvásárolt repjegyem, pl a Róma-Bali (75 000 Ft), amit nem akartam elbukni.
Vettünk celluxot és Szabi barátommal visszaragasztottuk a lapot .
Marokkóból könnyen kijutottam és több európai reptéren is átcsusszantam, sőt Indonézia is örömmel fogadott.
Timorban voltak kalandjaim, amikről korábban már írtam:
http://jeti76.blogspot.com/2017/12/halottal-mar-kelet-timori.html
Viszont Indonéziába csak úgy engednek be, ha van érvényes repjegyed, amivel elhagyod az országot. Balin ezt kidumáltam, de itt ezek nagyon ráérnek és kötik az ebet a karóhóz. A parancsnok behívott a szobájába és közölte, hogy, amíg nincs jegy nem engednek be.
Lehet akart volna baksist,de pont annyiért repjegyet is kapok.
Mázlinkra nem a középkorban élünk és bármikor lehet venni pár ezer forintért egy jegyet telefonról is, már ha működik.
Az enyém épp lemerült.
Sebaj van konnektor, viszont a timori kártya is kampec.
Elküldtem egy motorost a szomszéd indonéz faluba, miután megjött kivette a fülbevalóját és azzal betettük az újat. Felismerte a rendszer, de nincs változás, a net továbbra sem működik. A srác próbálta megosztani az ő telójáról, de ennél a tempónál nagyanyám is gyorsabban köt, tehát esélytelen a jegy vétel. Hiába kapacitáltam, hogy vigye vissza és cseréltesse ki, nem akarta.
Szóval itt ülök a határon a telóm lassan lemerül, nincs kilépő repjegyem és nem engednek be Indonéziába.
Közben rájöttem, hogy nincs értelme a harakirinek, mert csak megoldom valahogy a dolgot. Az egyik határőr látta, a szomorú ábrázatom és próbált segíteni, de nem tudott, aztán jött egy fehér fickó. Gyorsan megállítottam és elzagyváltam, hogy szarban vagyok. Rákérdeztem van-e net a telóján.
Volt.
Mázlimra az airasia app is rajta volt és pár perc alatt megvettem a jegyet. A dátum kicsit random volt, de, nem volt rossz választás. Az adatok megjöttek az email címemre, amit net nélkül nem tudtam elolvasni, viszont lefotóztam a foglalási kódot és néhány fontos infót. Visszatértem a marcona parancsnokhoz, ő is lefotózta majd elnézést kért, sőt kezet rázott velem és elkezdett hajbókolni. Soron kívül beütötte a belépési stemplit és jó utat kívánt.
Pár héttel később berepültem Thaiföldre és hosszasan elidőztem. Ott nem volt gond, kiléptem Kambodzsába, akkor is okés volt minden, de onnan vissza a thaiokhoz kezdtek felpörögni az események.
A kambó vámos kiengedett, mivel ott nincs követségünk, de a thai kolléga már beleírt az útlevelembe és felszólított, hogy Bangkokban az első utam a követségre vezessen.
Ha az első nem is, de azért beköszöntem hozzájuk. Muris volt látni a konyhában a Moet pezsgő és a mosatlanok nyomait meg a dolgozókat a kimenős rucijukban, cipő nélkül mászkálni (ügyfélszolgálati időben).
Miután lefotóztak és kitöltöttem a papírokat pár perc múlva kaptam ideiglenes útlevelet.
Ami köztünk szólva nem sok mindenre jó, de ezt akkor még nem tudtam!
Viszont a normál útlevél kérelem, már macerásabb volt, mert a megrongálódásra nincs felkészülve a rendszer csak a lopásra vagy elvesztésre, ezért külön kérelmet kellett írni, hogy miért is szeretném kiutaztatni Ázsiába az útlevelemet.
Épp velem volt egy haverom, aki nálam sokkal szebben veti a betűket és ő szépen leírta, hogy sok előre vásárolt jegyem van és sokfelé kell találkoznom különféle magyar állampolgárokkal, akik arra várnak, hogy megmutassam nekik Ázsia csodáit.
Szavam se lehet pár óra után végeztünk mindennel, már csak a bevándorlásiakhoz kellett elmenni. Taxival is a világvége és bármennyire profi a rendszer, azért elhussant pár óra mire a régiből átvezették az ideiglenesbe a belépő stemplit.
Thaiföldről Malajziába vízen mentünk és igaz, hogy senki nem volt előttünk a vámnál, de furcsán nézegették a pár lapból álló ideiglenes útlevelemet.
A maláj oldalon szintén nem voltak boldogok tőle és ők is remélték, hogy csak a követségre megyek vele. Hát nem ez volt a terv.
Pár hetet még eltöltöttünk itt-ott és mielőtt Indonéziába mentem volna, biztos ami biztos alapon beugrottam a magyar követségre.
Öltöny-zakó és kicsit merevebb volt mindenki, mint Bangkokba, de ugyanolyan kedvesen fogadtak.
Viszont szerintük esélytelen vagyok az esti Indonéz gépre az ideiglenes útlevelemmel, mert pár hete is visszadobtak valakit.
Bangkokban azt mondták nem lesz gond.
A biztonság kedvéért a Levente a konzul odaadta a névjegyét (igen ő az aki most is segített a börtönben), hogy hívjam fel ha bármi gond van.
Poggyászfeladás, becsekkolás, bevándorlás oké.
Mindjárt indul a gép Balira, beszállásra hívják az utasokat, na itt jött a pofon.
Nem engedtek felszállni és ment whatsapp a két ország között, a vége az lett, hogy mehettem vissza a Petronas tornyokhoz. Mázlimra a jegyemet nem az Airasianál, hanem egy másik légitársaságnál vettem, aki felajánlotta hogy ingyen átírják, csak mondjam meg az időpontot. Hétfő volt, péntekre vártam az utasaimat ezért a csütörtök esti gépet jelöltem meg.
Közben Leventét felhívtuk, aki már sejtette, hogy nem délelőtt hallott rólam utoljára és megígérte hogy megtesz mindent, hogy megjöjjön az útlevelem.
Ja igen arról elfelejtkeztem, hogy Bangkokban azt mondták, hogy az igazi útlevél kb. 1 hónap alatt ér ki Ázsiába. Az idő oké is volt, de én úgy terveztem, hogy az indonéz csapat után veszem fel.
Enyhén szólva morcosan tértem vissza a városba és reggel benéztem az indonéz követségre.
Semmi nem változott.
Rengeteg ember várakozik és még több aki elakar adni valamit: fénymásolástól kezdve, pénzváltáson át, hosszú gatya bérlésig minden van. Na és a követségen belül piac is komoly.
Ismervén a szitut pár indoval megbeszéltem, hogy engedjenek előre, gyors leszek csak infó kell. Jó is hogy nem várakoztam, mert az ideiglenes útlevélbe nem adnak vízumot, magyarul ezzel az életbe nem jutok be az országba, de azt javasolták, hogy üssem a vasat a követségen. Újra visszatértem és még mindig mindenki tökjó fej volt, tudnak az útlevelemről és ha szerencsém van holnap (szerda) délután megérkezik.
Addig minden körmöm tövig rágtam, még a lábamon is.
Szerda délután kaptam a jóhírt: megjött.
Igaz nem konzuli futár hozta, hanem valamelyik futár cég, de ez tökmindegy a lényeg, hogy nálam van.
Csütörtök reggel mehettem a maláj bevándorlásiakhoz. Itt se voltak kevesen. Szerencsére a követségen kaptam sok fénymásolatot és figyelmeztettek, hogy nyitásra menjek oda.
Az indiaitól, a kínain át, a latinóig mindenféle náció megfordult itt, sőt 50 tetőtől-talpig beöltözött kaftános arab is volt.
Ültem és vártam.
Ebédszünet:12:00-
11:59-kor utolsóként hívtak. A vadiúj útlevelet nem szentségtelenítették meg pecséttel, hanem egy vízumra emlékeztető egyoldalas matrica került bele. A gyorsvasút pár perc múlva kitett a reptéren és felmentem becsekkolni. Ott persze a rendszer nem látta a foglalásomat és elkezdtek sugdosni egymás között. Szerencsére megláttam a fószert, aki hétfőn nem engedett felszállni a gépre és rámutattam. A csajok odamentek hozzá és sitty-sutty megoldódott minden.
Aztán még ki kellett lépnem az országból ahol a zselés hajú kínai vámosnak furcsa volt a tök üres útlevél. Elmeséltem neki a szitut és azt,hogy ő lehet az aki felavatja az útlevelemet. Jót nevetett és beütötte a pecsétet és a mai napig is ezzel az útlevéllel közlekedek.
